Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Földbérlet - II. Részesművelés - 1. Felesművelés

esetén a bérbeadó a hátralékos haszonbért vagy annak egy részét elengedte, de az is ritkán fordult elő, hogy a haszonbérért pörösködtek. A bérbeadott földet régebben Szent Mihálykor, újabban október 1-én tisztán, mindentől letakarítva átadta a bérbeadó a bérlőnek, hogy az a saját belátása szerint teljesen önállóan gazdálkodjon. II. Részesművelés 1. Felesművelés A gazdálkodást abbahagyó paraszt legtöbbször felibül adta ki a földjét fiának vagy rokonának. A Búcsu-halmon lakó Fejes Zoltán gyermektelen nagybátyja szerette volna, ha Fejes Zoltán munkálja a földjét. Ugyanis a gyenge felesek nem tudták a sok takarmányt feletetni, nem csináltak elegendő trágyát és ezért a föld termőereje csökkent, viszont Fejes Zoltánnak sok jószága volt. A nagybátyja azért nem kapott anyagilag erős felest, mert maszenákosok, követelőzők voltak. Soha semmi sem volt jó nekik. A gazda minden héten kiment a földre és mindenbe beleszólt: ha az eke szántott, azt szerette volna, ha a tökmagot restáják. Ez a pár órás munka bosszantotta a felest, mert a szántást fontosabbnak tartotta és a rostálást a kanász is elvégezhette volna. Fejes Zoltán is csak a békesség kedvéért bérelte rokonának 40 kishold földjét, de elég volt belőle egy év, sőt már karácsonytájt hazafele állt a szekerének rúdja. Márciusban haza is költözött, de azért a gazdasági év végéig munkálta a földet. Két lónak és két tehénnek takarmányt kellett hordani a városba, a tanya mintegy 15 km-re volt a várostól, ezért két ló és egy ember mást sem csinált tavasztól őszig, mint takarmányt hordott a városba és trágyát vitt ki onnan. A három feles közül csak kettő vállalta mindezt. Hogy melyik feles mikor mit vigyen be, azt a háznál tudták meg, a két feles közül az egyik héten az egyik, s a másikon a másik volt a hetes. Fejes Zoltán meg is csömörlött a felességtől. Ha a földet kiadó gazda birtokai messze voltak egymástól, a gazda rendszerint a nagyobb földön lakott még akkor is, ha a tanya ott kisebb volt, de a jószágnak ott jó helye volt. A másik tanyát vagy haszonbérbe vagy feléből kiadta. A kopasz, tanya nélküli földet könnyebben adták ki, viszont a tanyás földet szívesebben vették bérbe. A felesek nem vállalták a fele takarmány szállítását, azért ott etették fel, így több lett a trágya. Ezt az alkunál figyelembe vették és a feles több jószágot adott be, mert a gazda nála hagyta a takarmányt. Régebben ritkán fordult elő, hogy a gazda eladta a takarmány felét. Az első világháború után a gazda sok esetben eladta a részét pénzért vagy valami szolgáltatás fejében. Legtöbbször a bérlőjének adta el, de kikötötte, hogy trágyát nem szabad a földről elvinni. Került egy-két olyan gazda is, aki a takarmányrészét a felesének adta, hogy trágyát csináljon belőle. Nagyritkán idegennek adta el, így Dímák János is, Pusztai Sándor cinkusi gazda felesének. (Érdekes, hogy a pusztai emberek ilyen esetben is csak a gazda nevére emlékeznek vissza, a felesére nem.) Az értelmiségiek a földjeiket nemcsak haszonbérbe, hanem felesbe is adták. Aki nem röstellt utánajárni, és ideje is engedte, az feléből adta ki. Juhász Balázs orosházi tanár a Nagybogárzó-dűlőben fekvő 30 kishold földjét éveken keresztül feléből adta ki Madarász Györgynek. Az ilyen földet szerették kivenni, mert tudták, hogy hosszú ideig munkálhatják, különösen, ha a gazdával „könnyen ki löhetött gyünni!". Az ilyen földről nem mondtak le, olyan is előfordult, hogy az apa a bérletet átadta a fiának. Ha a kisebb földű parasztnak nagyobb jószágállománya volt, mint amennyi a saját földje megmunkálásához szükséges, de a haszonbérhez szükséges tőkével nem rendelkezett; 212