Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Földbérlet

test választotta, cséplés után kiszámították az egy holdra eső termést, s a felét kapta. így jobban járt. (A gazda lába béna volt, csak a tanya körül „motyogott", s ezért volt szüksége féléves tanyásra). Csáki Mihály kakasszéki gazda a közeli Szőkehalmi dűlőben a Lázár István-féle 40 holdas birtokot 1939-ben feléből kifogta. Egy kis öregtanya és istálló állt rajta. A kistanyát Horváth Lajos féléves tanyásnak adta ki, mert télen a jószága ott telelt. A tanyás öt hónapon át öt marhát gondozott, s tavasszal a szántásnál lóvezető volt. Felesége éven át bejárt mosni a gazdához. Az ingyen lakáson és a szabad tüzelőn kívül 4 q búzát, 1 q árpát, 1/2 kishold kukoricát („mindibül", de a szár visszamaradt), 300 • veteményesföldet és szabad jószágtartást kapott: egy öreg disznót tarthatott a szaporulatával és 4 süldőt. A féléves tanyások keze alá leginkább növendék-, vagy ridegmarhát adtak, főleg trágyakészítés céljából. Éppen ezért ott is csépeltek gabonát és szart, csuhéjt is raktak oda. így nem kellett a trágyát messziről hordani, a féléves tanyásságnak ez volt a legfontosabb célja. Amikor a féléves tanyásoknál az idő lejárt (a félév eltelt), a gazdák általában tovább foglalkoztatták őket, de ezért külön fizettek és kosztot is kapott. A gazda még így is jobban járt, mintha éves cselédet fogadott volna, mert munkását csak a nagy dologidőben foglalkoztatta és etette. Mikor olyan csellengő munka volt, elvégezte a gazda fiával, fiaival, a béressel és a kanásszal. Az orosházi határban a féléves tanyásságot nem ismerték. 3. Ingyenes-tanyás Ha a kisebb földű gazdának nem volt szüksége munkaerőre, ingyenes-tanyásnak adta ki a tanyáját. Látszólag ingyen eresztett tanyást a gazda, mégis előnyösebb volt, mintha üresen állt, mert a tanyás karbantartotta az épületeket, és a tanyás szárnyasjószága feles volt. A lakásért a tanyás a tanyát kívül-belül tapasztotta és meszelte, a meszet és a meszelőt a gazda adta, de csak a külső meszeléshez. Tavasszal és a nyár végén meszeltek. Rendszerint az ember tapasztott s az asszony meszelt. A szárnyasjószágot a tanyás állította be, de a gazda darabonként 1, vagy 1,5 kg eleséget (szemestakarmányt: kukoricát, árpát vagy ocsút) adott. Az ilyen tanyás oda mehetett dolgozni, ahová hívták. Esetenként a gazdája is megfogadta : kapáláskor, szénavágáskor, aratáskor részesnek, kaszásnak. Különösen télen mindig kevés dolga volt, ráért egész nap az ablakon keféié nézni, mondták is róla: „Na kukucskál már kifelé az ablakon." Ezért tréfásan kukucska-tanyásnak is hívták. De még kistanyásnak is nevezték (mi azonban nem élünk vele, mert egyesek a féléves tanyást kistanyásnak is hívták). Úgy mondják, hogy a tanyások többsége ingyenes tanyás volt. Török Bálint legénykorában három évig volt egyfolytában béres Olasz Imre feketehalmi gazdánál. Megnősült, s ekkor külön ment az apjától, a maga karjára dolgozott. Valameddig megfért volna az apja tanyáján, de elment ingyenes tanyásnak. Még az apjának sem volt lova, s így nem volt más választása: „Tanyásnak köllött lönni!" Szabó János tanyáját 10 kishold földdel Török Bálintnak az egyik rokona bírta. Török Bálint nem a tulajdonossal, hanem a haszonbéressel egyezett. Üres tanyát kapott szabadlakással, valamint jószágtartással (egy anyakocát nyári szaporulatával, valamint hízónakvaló tartását engedélyezte a haszonbérlő). A baromfi feles volt, de a beadott csirkére 2 kg kukoricát vagy árpát adott a gazda. Ha dolgozott az árendás gazdának, azért az fizetett. Mondják, hogy előfordult, előnyben részesültek azok a tanyások, akiknek szép, fiatal feleségük volt. Hellyel-közei a tanyásnénak a szerződésben foglaltakon kívül más kötelessége is volt, és ha okosan viselkedett, hosszú évekig nem kellett más helyet keresni. Még nóta is szól róluk: 207