Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Gazdasági cselédek, nyári pászotork és tanyások - VIII. Tanyások - 2. Féléves-tanyás

1. Egy évre kap 16 q búzát, melyet fele részben az új termésből kap. 2. 4 q szemestakarmányt, lehet árpa, kukorica, zab, vagy ocsú is. Fele újból, fele régiből, kívánsága szerint, vagyis ami van a gazdaságnak. 3. Pénzbér 100, azaz szóval száz pengő. 4. Szalonna 25 kg, 20 kg só. 5. Egy pár zsíros csizma, vagy ára. 6. Egy hold, azaz 1100 • kukoricaföld, amelynek csak a csőtermése az övé. Ezen kívül kap 200 D veteményes földet. 7. A béres kívánságára a gazdaság engedélyt ad egy tehén tartására, polyvát, csuhét, szárat etethet. Ezen kívül kap egy magkoca tartást, 2 azaz két téli fiaival, melyet meghízlalhat, és nyári szaporulatával. 8. A tanyás tartozik feles aprójószágot adni. Magjószág a tanyás, azaz a béresé. A szaporulat feles. Mihelyt kikelt az aprójószág, már közös, sem eladni, sem levágni a gazda tudta és beleegyezése nélkül nem lehet. Nevelhet tyúkot, libát, pulykát, kacsát, gyöngyöst. Liba, kacsa, toll közös. 1 kg-os csirkére 1 kg eleséget kap, libára kacsára pedig 2 kg-ot. Ezekre is utólag kapja az eleséget, a beadott csirke, liba után. 9. A gazdasági épületeket kívül és belül tartozik a tanyásné kimeszelni. A gazdaság adja a meszet és meszelőt. Kivételt képez a tanyás lakása, melyet belül is tartozik tisztán tartani, a tanya istálló épületeket körül-javítani. 10. A tanyás és családja tartozik a gazdaasszonynak engedelmeskedni és tisztességesen, illedelmesen viselkedni és vízzel ellátni, boltba vásárolni menni. 11. A tanyás kötelezi magát, hogy a vetést, ekézést, szárhordást a családjával ő intézi. A szalma, törek, széna egyes kocsik megrakását végzi. Ha géppel végzik az aratást, a tanyás gyerekei segítik összehordani a kévéket. Ezen szerződést mindkét félnek felolvastuk, megmagyaráztuk és kötelezőnek nyilvánítjuk. Kutas-puszta, 1941. szeptember 16-án. Munkaadó : Tanyásbéres : Kun Péterné Tóth Mihály" 2. Féléves-tanyás Más kategóriát jelentettek a féléves, vagy másképpen a kistanyások. Ha a 40—50 holdas parasztnak, vagy ritkábban a hasonló területet bérlőnek üres tanyája volt, sokszor úgy hasznosította, hogy a munkaerőgondjain enyhítsen, ezért családos embernek adta ki a tanyát. Miután az ilyen területű gazdaság egész évben nem tudta foglalkoztatni, alku tárgya volt, hogy mikor és milyen munkát végzett a tanyás a kialkudott bérért. A vállalt munkája kb. fél évig tartott, s ezért az ilyen tanyásokat féléves tanyásoknak is hívták, noha a munkájuk nem pontosan fél évig tartott, s az egyes munkák között szabad idő is volt. Ilyenkor oda mehetett dolgozni, ahová hívták. Ők is Szent Mihálytól Szent Mihályig álltak el. A féléves tanyás a következő munkákat végezte: Ősszel-tavasszal segített szántani-vetni,, Szent Mihálytól Szent György napig 4—5 lábasjószágot gondozott. Bére alku tárgya volt, amely megszabott jószágtartással és szabad fűtéssel járt. Sok helyen a tanyás felesége bejárt a gazda tanyájába, kéthetenként nagymosást végzett s takarított, ősszel-tavasszal pedig meszelt. Ha újévkor a cselédet otthagyták a nagytanyát, akkor bejártak kisegíteni, míg az új cselédek meg nem érkeztek. Egy féléves tanyás bérlevele: „Melyben alulírott megfogadtam Jenéi Lajost Féléves tanyásnak, 1938. Február 1-től 1938. október l-ig. 1 mázsa búzáért, azaz egy m. búzáért és egy m. morzsolt tengeriért, olyképpen, hogy május l-ig tartozik 4 vagy 5 db jószágnak 205