Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Gazdasági cselédek, nyári pászotork és tanyások - I. A cselédfogadás

vest alkalmaztak addig, míg a cseléd meg nem érkezett. Ezeket az orosháziak bérëshejettesëknek hívták Bérük egy kocsi szalma, vagy egy mázsa búza volt. A béreshelyettes beállítása legtöbbször olyan helyen történt, ahol a régi béres visszamaradt, de kikötötte, hogy 2 hétig nem áll helyre. Ez ritkán előfordult az újonnan megfogadott cseléddel is. Általában a frissen fogadott cselédek az első napokban helyreálltak. —

„ A cselédpiacon, ha volt elegendő cselédnek való, akkor többet is megszólított a gazda. Alkudozni kezdtek, a gabonával kezdték, s ahhoz kapcsolódott a többi. A komoly hangú beszélgetés közben néha tréfásabb hang is vegyült. Mondják, hogy az orosházi Baranyai György amikor alkudott, megkérdezte: „Hogyan ëszël: mint a kacsa, vagy mint az ökör?" A kérdezett rendszerint a kacsát választotta. Nem fogadta meg, mondván: „A kacsa ëvés közben fojtón iszik, s ezért sokat eszik!" (A nagyon fukar Baranyai így kezdett hozzá a cselédfogadáshoz, ámbár lehet, hogy a fukarságát színezte ki az emlékezet.) Csepregi Ferenc még a múlt század vége felé, mikor már megalkudott a béressel, elvitte a kocsmába és rendelt neki ebédet. Úgy tartották: „Amilyen az ette, ojan a tette!" Ha nem tetszett neki, nem fogadta meg. A helybeli cselédnek a mosás-varrás nem volt a bérében, helyette egy kocsi szalmát vagy száríziket s pár kg szappant kapott. A helybeli a gabona mellé egy választási malacot kért, de rendszerint kikötötte, hogy januári vagy februári legyen. Az alkut a kézfogás pecsételte meg. Az 1920-as évektől kezdve néhol a gazda bérlevelet állított ki két példányban, az utóbbi időben ez kötelező volt. A bérlevelet a gazda a cselédkönyvbe tette és a szobában a sublótba tartotta. Aki el akart állni, azt a piac elején rendszerint meg is fogadták, mert olyan bért kért, amely akkor szokásos, megadható volt. Voltak olyanok is, akik nem akartak elszegődni, csak próbálkoztak mert volt valami kitartásuk azért olyan magas bért kértek, hogy azt ne is adják meg. Délben hazamentek és néhány hét múlva újra próbálkoztak. A rendes gazda igyekezett mielőbb fogadni cselédet, mert a jó cselédet elkapkodták. Viszont a cseléd is igyekezett jó gazdához szegődni, mert a rossz cselédtartó csak sokára tudott cselédet kapni. Az első világháború előtt Orosházán cselédközvetítők is voltak. Dán Péter és Kincses Ferenc gazdák is közvetítettek cselédet. Dán Péter román származású gazda magához „édesgette" az „olajbérësëket" s elkomendálta. A gazdák nagy része szívesebben fogadott messzi földről cselédet, mint helybelit, mert azok olcsóbbak voltak és ritkábban, vagy egyáltalán nem mentek haza. Ezért sok gazda az első világháború előtt Bihar megye román lakta falvaiban fogadott cselédet. Rendszerint a béres 3—4 barátja vele jött, akik a Pusztán el is álltak. Biharból főleg legények jöttek az Alföldre, lányok csak nagyon kevesen. A bihari román béresek legnagyobb része jó cselédember volt. Bár nem dolgoztak olyan keményen, mint a magyar béresek, de csöndes természetüknél és igénytelenségüknél fogva szívesen fogadták őket. De voltak közöttük hajtósak is. Ilyen volt Juhász Nagy Vilmos bérese. „Belebetegedett", ha a szomszédok valamilyen munkával megelőzték őket. Egyszer azzal állított a gazdája elé, hogy a szomszédok már fölszedték a tuskót és csomókba hordták. A gazda megnyugtatta, hogy majd reggel hozzáfognak ők is. Reggelre a béres széjjelrúgta a szomszédék tuskócsomóit, hogy ne legyenek előbbre, mint ők. A gazda megpörölte érte, de nem volt szíve összeszedetni vele. A román béresek közül sok ide nősült és itt is maradt. Csabára is jártak cselédért, mert oda Békésről, Dobozról is mentek a piacra elállni. Egyesek pedig a közeli, nemzetiségiek által lakott községekbe jártak cselédért. Komlósról legtöbbször csak lányok álltak el. A komlósi tót cselédek szívesen álltak el magyar gazdákhoz, bár igen keményen kellett dolgozni, de magasabb volt a bérük és jobb volt a kosztjuk. A Pusztán azért is álltak el, mert így a magyar nyelvet is gyakorolták, viszont a gazdák, különösen a gyerekek megtanultak szlovákul. 198