Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Koczka Pál–Nagy Gyula: A család munkája - II. Munkamegosztás a többtagú családban - 2. A munka aratáskor

Úgy véljük, hasznos dolog a parasztélet egyik legfontosabb munkájának, az aratásnak megszervezését egy család gyakorlatában részletesen bemutatnunk, ezért közöljük Csizma­dia Imre visszaemlékezéseit. Az orosházi származású paraszt a Vásárhelyi—puszta Gör­beszik (Kis Sóstó) nevű részén, Puszta 1002. szám alatti tanyáján gazdálkodott 30—32 kis­hold földön, amelyből 19 kishold volt a sajátja. „Minden évbe volt 10—12 kishold búza, 2—3 hold tavaszi árpa és 1 hold zabvetésëm. Ebbül — ha talpon álló volt — 5—6-ot holdszámra kiattam. Ha dűt, vagy kevert volt, akkor többet is, a maradékot én arattam le. Minden évben fogattam ëgy 15—16 éves »min­denes« éves cselédet, ő volt a marokverőm. A feleségem délelőtt, délután, amikor a jószág­tól és a főzéstől tudott időt szakítani — 2-3 órára kigyütt és akkor ő verte a markot, a cse­léd pedig kötött. Később, amikor a fijam, lányom kimaratt az iskolábúl, akkor ők verték a markot. Ami­kor a fijam legényke lëtt, akkor az összes gabonát ketten vágtuk le, de fogattam ëgy marok­verőt. A fijammal vágtuk a gaszt, a lányom meg a fogadott marokverő verték utánunk a markot. Amikor a feleségem segített pár órát délelőtt, délután, akkor az egyik marokverő kötött. Az aratás első napja úgy kezdődött, hogy amikor már a búza (vagy az árpa) érni kez­dett és már szép sárga fótok látszottak, estefelé kimentem és kinéztem ëgy helyet, ahol már lehetett kötelet csinálni, azután bementem és megkalapáltam a kaszát. Vacsora után, nap­lementekor, újra kimentem, s ha már volt ëgy kis harmat, hozzáfogtam kötelet nyûni. Öt­hat kereszt kötelet készítettem, azután bementem és lefeküttem. Másnap hajnali három órakor egy kétdecis laposüveget teleöntöttem pálinkával és vet­tem a kaszát, tokmányt. Beszóltam a cselédnek, hogy ëtesse mëg a lovakat és ő is gyüjjön ki, kötelet csinálni. A kiválasztott helyen letettem a kaszát és az üveget, hozzáfogtam a kö­télcsináláshoz. Később kiért a fiú is és ketten folytattuk. Amikor már úgy gondútam, hogy kb. öt óra lehet, megolvastam a köteleket, s ha már volt tíz keresztre való (180 db), akkor meghúztam az üveget, ha nem, akkor a még hiányzókat elkészítettem, s csak akkor került a sor az ivásra. Utánam a marokverő is ivott. Azután folytattuk tovább. Hat órakor be­mentem kalapálni. A marokverő még kint maratt addig, amíg kalapáltam. Reggeli után a marokverővel kimentem és hozzáfogtam vágni. Magam elé vettern ëgy élőt — olyan hosszút —, amelyik 8—9 kévét adott. Ha levágtam az élőt, amely 12—14 rend volt, akkor 10—15 percet pihentünk, azután a levágott kévesorokat bekötöttük, majd a kévéket ötösbe hortuk és az elő közepére két sor ötöst raktunk. Akkora távolság maratt közöttük, hogy a keresztek elfértek. Összehordás után újra egy kis pihenőt tartottunk. Ha megmelegedett az ivóvíz, a ma­rokverő bement, hidegebbet hozott. Azután újra ëgy jókora élőt fogva, tovább arattunk 11 óráig. Akkor újra bekötöttünk, összehortunk, és ha még nem láttuk az ebédre hívó jel­zést, akkor fölkereszteltünk. Akkorra már a feleségem vagy integetett a tanyábúl, vagy ha a tanyától távolabb arattunk, a kútgém ustorfa felöli végére fehér vagy piros ruhadarabot akasztott, s a vödröt föleresztette; ekkor bementünk ebédelni. Ha ekkorra a feleség meg­itatta a jószágot, mosakottunk és ebédeltünk, ha nem, akkor előbb megitattuk a lovakat, teheneket, s csak azután ettünk. Ebéd után félóra pihenőt tartottunk, azután kalapáltam, a marokverő pedig fölgereb­lyélte a délelőtt levágott tallót. Kalapálás után folytattuk az aratást. Az edények elmoso­gatása után kigyütt a feleségem is, és segített kb. öt óráig. így halatt egyszerre nemcsak a vá­gás, marokszedés, de a kötés is. Ëgy elő levágása után mindig egy kis pihenőt tartottunk, s azután az összehordás következett. Öt órakor bement a feleségem a jószágokhoz. Vágtam a gaszt hat óráig, s a bekötés, összehordás után bementünk, ittunk ëgy kis pálinkát, majd mosakottunk és vacsoráztunk. Vacsora után két ember keresztelt, ëgy gereblyélt. Azután a kaparékot fa— vagy vas­182

Next

/
Oldalképek
Tartalom