Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A kétféle népesség

összetalálkozott, sokszor az egész napot a kocsmában töltötték. Az orosháziak általában nem kocsmásak, ha mégis bevetődtek oda, megitták a féldecijüket és mentek dolgukra. Ritkán daloltak, és nem nagyon fizettek másnak. Ha a vásárhelyi tele volt pénzzel, hallgatott, az orosházi pedig kikiabálta. Igyekeztünk a Pusztán élő kétféle népesség legszembetűnőbb vonásait feltüntetni. Nem hisszük, hogy a bemutatott különbségek elegendők a vásárhelyi és az orosházi típus tökéletes megrajzolásához, mégis úgy véljük, fejezetünkkel felhívjuk kutatóink figyelmét, hogy az egymás mellett élő, elütő tulajdonságokkal rendelkező népcsoportok tanulmányozása rendkívül hasznos és érdekes. Fontos a tanulmányozásuk, mert a nivellálódás feltartóztathatatlan. Tudjuk, hogy a megállapításaink csak általában közelítik meg az igazságot, így természetesen a vásárhelyiek között is sok a keményen dolgozó paraszt, és az orosháziak között is sok a vendégszerető. A kétféle lakosság egy-egy jellemző tulajdonsága csak arányaiban tér el egymástól. Azt is hangsúlyozzuk, hogy a kétféle népesség a legteljesebb békében és barátságban él egymással. Nem is olyan könnyű a különbséget megfogalmazni. Egyik legkitűnőbb adatközlőnk: Szántay István mondta: „A vásárhelyi és az orosházi embört mög lőhet ismerni, hogy miről, nem tudom mögmondani. Más a formája, más a mozgása az egyiknek és más a másiknak. Az embör csak érzi, hogy ez az embör olyan tipikus vásárhelyi, a másik pedig olyan tipikus orosházi." 169