Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A pásztorélet emlékei - II. Félszilaj pásztorkodás

térítette. De ha a többi bika kiverte, akkor félelmetes volt. A kukoricásba húzódott el. Éjszaka nem mertek kimenni az emberek, mert nem tudták, hogy hol van. Sok izgalmas história száll szájról szájra a kivert bikáról. Pusztaközponton az egyik tanyába egy reggel bement egy kivert bika. A gazda egy régifajta félkéz karabéllyal bebújt a tyúkólba. A bika egyenesen a konyhaajtónak tartott. A gazda meglőtte, s a golyó a lapockáját érte. A bika megfordult, a lövés irányába ment és egy darabig kerülgette az ólat, de azután elment. Egy Rajki nevű 12—13 éves fiú kocsival a Németh-féle tanyába hajtott, de a tanyában nem volt senki sem. Nem szállt le, mert a tanyában nyolc nagy kutya volt. A kukoricásból egy kivert bika jött elő és egyenesen a kocsihoz ment, a szarvát nekifeszítette és felfordította. A fiú a kocsi alá került, s úgy megijedt, hogy még sírni is elfelejtett. Nem talált senkit a bika a tanyában és elment. Ugyanezzel a bikával történt az alábbi eset. A gulyás itatott és a közeli kukoricásból kijött a kivert bika. A gulyás a bika elől a vízzel telt vályúba feküdt, a bika pedig nyaldosta a gulyás izzadt hátát, és a sós íze miatt sebesre nyalta. A többi bika verte el onnan. így maradt a gulyás hátán bőr. Mondják, hogy egy ember egy este legeltette a lovát, a kukorica szélén subában ülve őrizte. Egyszer csak megjelent a kivert bika, odament hozzá, megszagolta, de nem bántotta. Egy darabig a lábával kapart, s az ember mellé feküdt. Az ember a subából csendben kibújt és elszaladt a kukoricásba. Másnap megnézte az ember a helyet a suha darabokra volt tépve, a lónak azonban semmi baja sem esett. A három járás közül csak a Csáky-járáson volt juhászat. A birkákat hamarabb kihajtották, mint a csikót vagy a marhát. Amikor hóra már nem volt kilátás, a birkák a legelőre kerültek. A városban leellettek, s azután kihajtották a Pusztára. Április 1-én vagy néhány nappal később. Volt olyan gazda is, aki csak választás után hajtotta ki az anyákat, a bárányokat vagy eladták, vagy a tanyában hagyták. Csak a fejős birkák mentek legelőre. A társas-gazdák külön-külön hajtották ki birkáikat, s a legelőn verték össze a nyájat. Miután minden gazda bárányait az anyjuk jegyével látta el, mindenki megismerte a sajátját. A juh mind járt összeállt, az összeverésük nem volt nehéz. A gulyásnak is volt szabadjuha. A kihajtott juhok a gulyás juhaival úgy összeálltak, mintha egy falka lett volna. Ha már az elmúlt évben is együtt voltak, akkor megismerték egymást. Összekerült néha 120 darab is. A kolomposjuh a gulyásé volt. Azért jöttek ki a juhok hamarabb, mert a tanyán megunták őket, s a Pusztán nagyon jó gyenge fű volt, ettől a bárányok is szépen gyarapodtak. A juh a hideget is jobban bírta, mint a ló vagy a marha. Ha márciusban jó volt a legelő, már ekkor kihajtották, úgy tartották, hogy József nap után megél a birka a legelőn. Nappal mindig mozgásban volt a falka. Estére a juhszín melletti karámba hajtották be fejőre és éjjelezésre. A juhszín déli oldalán volt a félkör alakú karám. Kerítése oszlopokból, kötőfákból (riglifákból) és lécekből készült, szabályozható tolóajtó volt rajta, közelében egy kisszék állott. Alom a juhok alatt nem volt, de a gulyás minden reggel kitakarította a juhszint vagy a hodályt. Ide csak akkor engedték be a juhokat, ha zivatar jött. Ilyenkor még nappal is beterelték, mert a jég nagyon megveri a juhokat. A náddal fedett hodály nem volt lepadlásolva, sem kívül sem belül nem meszelték, a falak a juhoktól bezsírozódtak. Csak télire almoztak. A trágyát tavasszal kiverték ganénak, vagy ásóval kivágták, ezzel forralták a savót. A juhok reggel csak addig voltak a karámban, míg megfejték őket. A fejés a karám ajtaja előtt történt. A gulyás az ajtó előtt egy kisszéken ülve fejt. Az esztrengahajtó bement a karámba, először kieresztette a kosokat. Bandula Sándor gulyás rákiáltott a kosokra: „Miska, Samu, Lőrinc, Jakab, kifele!" Igyekeztek is. Azután nem reteszelte be egészen az ajtót és a rés mellé ült. Organtillal lekötött kis fadézsába fejt. A juhok maguk bújtak ki a résen, de a makrancosabbakat úgy kellett kitolni. Egyik kezével a nyakát fogta, a másikkal a farkát tolta. A résen kihaladó juhokat a fejő elkapta. Megfogta a lábát, maga elé húzta farral és már fejte is. A szelíd juhot nem kellett fogni fejés közben. Némelyik igyekezett 158