Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A pásztorélet emlékei - I. Rideg pásztorkodás

a nádat eltemette s a nyáron kaszált gaz is elfogyott, szétverték a gulyát, mindenkinek kiadták a marháit a gulyából és a tanyán akiokban, istállókban takarmányozták. A rideg jószágtartás utolsó évtizedeiben, „mikor a tél befogott, „elszaggatták" a marhákat, vagyis mindenkiét kiadták a gulyából, a puszta pedig télen újabb időben már üresen maradt. A jószágot a tanyai akiokba, istállókba, esztrengákba és színek alá gyűjtötték s ott élelmezték (a szénát és szalmát a földön szórva szét).

15 A Puszta kiosztásával megszűnt a nagypuszta, vele együtt megszűnt a nagybarom s a ridegtartás is. A nagyarányú vízszabályozási munkák mértek halálos csapást a ridegtartásra. „Mikor a hatvanas, hetvenes években a rétek vizeit kezdték leereszteni, megkondult a lélekharang a szilaj pásztorok és a szilaj nyájak felett. Az eke, a pásztorok örök ellensége a kiszáradhatatlannak hitt lápokhoz mind közelebb tolakodott, s azokon a fenekeken, hol a százados aszály nem tudott úrrá lenni, az indzsellér keze, esze diadalmaskodott. A rét feladta utolsó menedékét, az eke meg eltemette még az emlékét is. A szilaj pásztorok pedig mint csőszök, kerülők morzsolták le bitanggá vált életüket a rájuk nézve holtig idegen kultúrvilágban."

16 A Puszta környékén néhány nagyobb gazdaságban az első világháborúig az istállózó állattartás mellett rideg jószágtartással is lehetett még találkozni, de ez már csak néhány elemében őrizte a régi állattartási módot. Egyes uradalmakban a magyar marhát mindvégig ridegen tartották. így Szőlősön, a Czakó-birtokon az első világháborúig ridegen tartották az anyakancákat és a növendék csikókat. E gazdaság átlagosan 60—70 marhát és 40—50 lovat tartott. Dani András közel lakott a Czakó-birtokhoz s 1896-tól 1944-ig oda járt a kancákat födöztetni, ezért ismerte a gazdaságban folyó életet. A három törzs-anyakanca közül az egyik állítólag 52 éves volt, de úgy nézett ki, mint a hároméves csikó. A szeme olyan volt, mint a tűz, csillogott. A béresgazda a nevén szóllította a kancát: az felugrott, elszaladt, karéjozott egyet, bemutatta magát — emlékezett vissza Dani András. A három anyakanca fiai szabadon éltek, kötőfék sem volt a fejükön. A 9—10 különböző korú csikó nappal arra mehetett, amerre látott. A tanya körül gyöp volt, azért nem mentek messzire. Bóklásztak, a gazdaságba járó emberekkel barátkoztak. Körülszaglászták, néha még a kalapot is lelökték a fejükről. Az emberek simogatták, gyönyörködtek bennük. Legtöbbször a szénakazal körül csellengtek. A szabadban pedig úgy futottak, mint a nyúl. Amikor a többi jószág már beszorult, a csikók még egy darabig a tanya körül bőcörögtek. Minden éjjel, rossz időben és télen egész nap egy külön kis karámban voltak. Mikor kölletlen idő volt, bent maradtak, de a legnagyobb télben is kiengedték őket rövid időre. Amikor azonban goromba idő járt, nem eresztették ki. Ha olyan volt az idő, megjáratták, hogy el ne romoljon a lába, ugyanis a ló lába a sok állásban elromlik. A csikószínt az istálló végéhez ragasztották. Tulajdonképpen egy fészer volt. Három oldala körül csak az északi és keleti volt zártabb, arról ugyanis az idő jobban érte. A harmadik oldalt csak ritkásan deszkázták be úgy, hogy a csikók a fejüket kidughatták. A fal mellett jászol s a falon rács állott. A csikókat nem kötötték a jászolhoz. Amíg kint jártak, nem etették, télen : szár, szalma, törek, répa és egy kevés zab járt nekik. Addig maradtak itt a csikók, míg be nem fogták őket. Az igáslovak az istállóban éltek, azokat csak vetésre és kocsikázásra használták. Sok jó lovat felneveltek, sokat remondának (a katonaságnak) adtak el. A környékbeli gazdák ritkán jutottak Czakóéktól lóhoz, mert csikót nem szívesen adtak el, lovak közül is csak a kiöregedettet. A javát a pénzes kereskedők vették meg. A környék oda járt födöztetni. A marhák késő ősztől a legelő megújulásáig éjjel-nappal a karámba, illetve az előtte lévő akolba voltak. A karám a többi gazdasági épület sorában helyezkedett el s az akollal 15 Szeremlei Samu: i. m. 238. 16 Györffy István: i. m. 43. 150