Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Írók a Pusztáról - Féja Géza: Látogatás a kacagó embernél

•V FÉJA GÉZA LÁTOGATÁS A KACAGÓ EMBERNÉL Sóshalom, augusztus hava A hajnali vonatból gyűrött arcok szálldogálnak lefelé, mikor Vásárhelykutason meg­pihen a vicinális. Szabó Pál barázdás arca mellett feltűnik Illyés Gyula. A gazdák valami ösztönös érzéssel mingyárt magukhoz ölelik, „somogyi gyereknek" hívják becézgetve. írók, fiatal szociológusok érkeztek, hogy a tanyákat járják, mint a gazdák vendégei. Az állomás előtt a könnyű alföldi homokfutók s pihent, fényesszőrű karcsú lovak. Egyelőre nagy a tanyajáró írók becsülete, egy öreg gazda megható lelkességgel kéri Karasz Pétert, a feketebajszú pusztai tőrzsfőnököt : — Mán csak nekem is jusson belőlük. Itt szorgoskodik az egész újszerű, irodalmi ki­rándulás másik főrendezője is, Simándy Béla tanyai tanító, s mint milyen páratlan a maga nemében, vajon miért helyettes tanító még ma is? Viszont helyettes tanítói garasaiból még „Tanyai újságot" is ad ki a nép számára. „Bévül lakozó,, gerlék Az első út a Gregus Máték tanyájához vezet. Sokat hallottam már róluk, nagyhírű em­berek itt: Tiszántúl. Három nemzedék áll egymás mellett: a nagyapa, az apa s a gyerek, mögöttük pedig a negyvenholdas gyümölcsfa-birodalom. Csak őszibarackfája négyezer darab van, jó évben négy-öt vagon barackot exportál. Kilenc holdon eperfák borulnak egy­másba, drótsövény körülöttük, mert ez a lábasjószág birodalma. Tökéletesebben s bölcseb­ben lehetetlen kihasználni a földet. Az őszibarack-erdőben a fasorok közt szőlőlugasok hú­zódnak s a csemeték ezrei, összesen nyolcvanezren. Már csak azért is érdemes ide elzarándokolni, hogy az ember meghallgassa ifjabb Gre­gus Máté kacagását, mely olyan, mintha egy leszálló gerlesereg búgna. Az Isten, bizonyára jutalomképpen, ilyen bévül lakozó gerlékkel jelölte meg a fák barátját: a Gregus-dinasztiát. S a negyvenholdas gyümölcsös meg a rajta fekvő szeszfőzde után évi ötezer pengő adót fizetnek. Az ezerholdas birtok nem fizet sokkal többet, élénk példájául annak, hogy a nagy­birtokrendszer fenntartása „nemzeti érdek"... A birtok peremén áll a Pósahalom, melyet Gregussék szerint még az ősmagyarok hord­tak süveggel, hogy katonai megfigyelőhelyük legyen. Felmegyünk a tetejére, s előttünk a negyvenholdas kis Kánaán, a szélén csillog valami: a család saját strandja. A szövetkező ember Már én olyan szövetkező ember vagyok — mondja ifjabb Greguss Máté, s rámveti me­leg barna szemét. Olyan a szeme, mint a humusz gyémántja. Az arca meg, mintha a magyar mókafa lombja lenne. 133

Next

/
Oldalképek
Tartalom