Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Írók a Pusztáról - Féja Géza: Látogatás a kacagó embernél

•V FÉJA GÉZA LÁTOGATÁS A KACAGÓ EMBERNÉL Sóshalom, augusztus hava A hajnali vonatból gyűrött arcok szálldogálnak lefelé, mikor Vásárhelykutason megpihen a vicinális. Szabó Pál barázdás arca mellett feltűnik Illyés Gyula. A gazdák valami ösztönös érzéssel mingyárt magukhoz ölelik, „somogyi gyereknek" hívják becézgetve. írók, fiatal szociológusok érkeztek, hogy a tanyákat járják, mint a gazdák vendégei. Az állomás előtt a könnyű alföldi homokfutók s pihent, fényesszőrű karcsú lovak. Egyelőre nagy a tanyajáró írók becsülete, egy öreg gazda megható lelkességgel kéri Karasz Pétert, a feketebajszú pusztai tőrzsfőnököt : — Mán csak nekem is jusson belőlük. Itt szorgoskodik az egész újszerű, irodalmi kirándulás másik főrendezője is, Simándy Béla tanyai tanító, s mint milyen páratlan a maga nemében, vajon miért helyettes tanító még ma is? Viszont helyettes tanítói garasaiból még „Tanyai újságot" is ad ki a nép számára. „Bévül lakozó,, gerlék Az első út a Gregus Máték tanyájához vezet. Sokat hallottam már róluk, nagyhírű emberek itt: Tiszántúl. Három nemzedék áll egymás mellett: a nagyapa, az apa s a gyerek, mögöttük pedig a negyvenholdas gyümölcsfa-birodalom. Csak őszibarackfája négyezer darab van, jó évben négy-öt vagon barackot exportál. Kilenc holdon eperfák borulnak egymásba, drótsövény körülöttük, mert ez a lábasjószág birodalma. Tökéletesebben s bölcsebben lehetetlen kihasználni a földet. Az őszibarack-erdőben a fasorok közt szőlőlugasok húzódnak s a csemeték ezrei, összesen nyolcvanezren. Már csak azért is érdemes ide elzarándokolni, hogy az ember meghallgassa ifjabb Gregus Máté kacagását, mely olyan, mintha egy leszálló gerlesereg búgna. Az Isten, bizonyára jutalomképpen, ilyen bévül lakozó gerlékkel jelölte meg a fák barátját: a Gregus-dinasztiát. S a negyvenholdas gyümölcsös meg a rajta fekvő szeszfőzde után évi ötezer pengő adót fizetnek. Az ezerholdas birtok nem fizet sokkal többet, élénk példájául annak, hogy a nagybirtokrendszer fenntartása „nemzeti érdek"... A birtok peremén áll a Pósahalom, melyet Gregussék szerint még az ősmagyarok hordtak süveggel, hogy katonai megfigyelőhelyük legyen. Felmegyünk a tetejére, s előttünk a negyvenholdas kis Kánaán, a szélén csillog valami: a család saját strandja. A szövetkező ember Már én olyan szövetkező ember vagyok — mondja ifjabb Greguss Máté, s rámveti meleg barna szemét. Olyan a szeme, mint a humusz gyémántja. Az arca meg, mintha a magyar mókafa lombja lenne. 133