A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

†Diószegi Vilmos: A tótkomlósiak hitvilága

hamarább felejtsék el a halottat. A halottas házban összegyűlt szemét kiöntése a komlósiak szerint nagy óvatosságot kíván, mert a gondatlanságnak végzetes következményei lehetnek. „Amikor a halottat kivitték, Összesöpörték a szobát. A szemetet az egyik asszony vitte ki lapáton a szemétdombra. Éppen akkor ment egy másik asszony arra, és a szemét pora ráment, pthü — azt mondta — mind rá ment a por. Meg is halt azon a héten." A halottas ház szemetét tehát általában az utcára, ritkábban a szemétdombra öntötték. Előfordult olyan eset is, amikor nemcsak a szemetet dobták a kocsi után. „Francziszty András bácsi temetésén láttam, mikor a temetőbe indultak a halottal, akkor már az aszszonyok szaladtak ki, akik összesöpörték a szemetet és gyorsan oda ki dobták a nagykapuhoz. Egy másik asszony egy egész kenyeret vitt oda a kapuhoz, és gyorsan ledobta. Ezt a cigánygyerekek vitték el. — Hogy ne éhezzen a másvilágon a halott, azért tették oda." A temetőbe érkező gyármenetet már minden készen várja, ekkorra már a sírgödör is kivan ásva. A sírt a temetés előtt napon szokták kiásni, de nem fejezik be egészen, csak a temetés napján ássák ki teljesen. Mielőtt a koporsót a gödörbe eresztenék, mindenki földet dob a sírba. „Amikor odaérnek a sírhoz, akkor mindenki bedob három göröngyöt, vagy három marék földet. Nyugodj békében (spokojní otpocínok) — mondják, mikor a göröngyöt bedobják. „Azért dobtuk be a sírba a három göröngyöt vagy a három marék földet, hogy a halott ne jönnön a szemünk elé (ze bi na oci ne prisov). Akkor nem látom majd a halottat magam előtt. Mert van úgy, hogy a hozzátartozó mindig maga előtt látja a halottját." Amikor a göröngyöt szórták le, akkor a rokonok, közeli szomszédok pénzt dobtak a sírgödörbe, hogy nyugta legyen majd a halottnak, meg, hogy a másvilágon is legyen pénze. Miután a koporsót leeresztették, és a sírhantot felhantolták, a legközelebbi hozzátartozó elindul a sírdomb körül, a többiek utána. Kétszer kerülik meg. Hogy miért, arra már nem sikerült feleletet kapni. A sírtól távozókat a kijárat közelében egy közeli rokon hívogatja a torra (na kar.) Ahogy jönnek vissza a temetőből, már ki van az udvarra, vagy a folyosóra készítve a víz, és mindenki kezet mos. A közeli rokonokat, jószomszédokat, meg a virrasztókat hívják meg a torra. Ez kb. 2 óráig tart. Birkapaprikást szoktak adni, előtte pálinkát ittak. Másnap reggel a templomba mentek, (do kostola za mrtvim) utána a temetőbe mentek, ott egy kicsit sírtak, a sírt egyszer megkerülték, majd hazamentek a „halott után mosni" (po phrabe praf). Az asszonyok egyik része főzött, a másik része mosott. Száraz tésztát (haluske) főztek, feltétlenül volt erős-túrós (brindza) meg mákos (так) tészta. Az ágyneműt mosták ki, a tollat kiöntötték a tokból, és a tokokat is kimosták. Ebéd előtt az egyik közeli rokon asszony egy marék mákos tésztával kiszaladt a temetőbe, és bekaparta a sírba, a fejéhez, a fejfa mellé. A temetés utáni napon azért főzik a száraz tésztát, hogy a halott jobban pihenjen. A vánkos meg a dunna tollát vagy eladták, vagy annak az asszonynak ajándékozták, aki a halottat megmosta. Ez csak gazdagabb helyen volt, szegényebb helyen mosás után tovább használták az ágyneműt. A szalmát elégették abból a szalmazsákból, amelyen a megboldogult haldoklott. Azt tartották ui. hogy az hamarosan meg fog halni, aki rajta alszik. A temetés utáni nap déli halott-etetésével még nem fejeződnek be a komlósiak halottakkal kapcsolatos hiedelmei. A halottat nem szabad emlegetni, el kell felejteni, különben nem lesz nyugta. Ahogy a mondásuk emlegeti: „zirí zo zivima, mrtví z mrtvima." Amikor a gazdát eltemették, egy vízzel teli poharat tettek az asztalközepére. Ha hiányzott belőle reggelre, akkor azt tartották, hogy hazajár a lelke. Ha egy csepp sem hiányzott belőle, akkor nem jár haza. Ha valakinek a halála előtti kívánságát nem teljesítették, akkor a halott kísérteni járt. (mátaf chod'í). 92