A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Boross Marietta: Tótkomlós mezőgazdasági fejlődésének vázlata (1828–1959)

falva, Pitvaros, Csanádalberti, Békéssámson, Orosháza, Pusztaföldvár, Csanádapácza, Nagybánhegyes, Mezőkovácsháza és Mezőhegyes — venni és eladni kívánó lakosait vonzották, de az olyan távolabbi községekből és városokból is felkeresték őket, mint Nagylak, Makó, Hódmezővásárhely, Nagyszénás, Csorvás, Magyar bán hegyes. A nagy mennyiségű nyers és savanyított káposztát a csanádi rácok szállították. A két háború között háztartásuk zöldségfogyasztásának növekedését fokozódó termeléssel növelték. Példaképpen hozzuk Bútor István hét k. holdas földműves kerti földje hasznosításának földbevetési arányát 1942-ből. Másfél lánc zöldségesföldjébe rakott 180 tő dinnyét, közéje 150—200 szál téli fejeskáposztát tűzdelt és ugyanannyi tő étkezési vastaghúsú paprikát (kalinkói és cecei tájfajtákat) és 30 szál paradicsomot. A felszabadulás után általánossá vált, hogy határuk homokos, hamar felmelegedő részében cukorborsót termeljenek. A burgonya termelésével a mai napig sikertelenül kísérleteznek. A vetőburgonyát évről-évre Szabolcsból hozatják. Az első világháborút követő években több bolgárkertészet is alakult a község határában. Termeivényeik és munkaszervezetük a hazánkban dolgozó bolgár kertészekével volt azonos.

65 Sikereiket látva a helyi származású Benyó András is beállított 25 kat. h. földjén öntözéses bolgárrendszerű kertészetet. Vízemelő szerkezetét a bolgárokkal csináltatta. Termeivényeit a helyi piacon kívül Orsóházán és Budapesten értékesítette. A felszabadulás után — a földreform következményeként nem volt bérletnek megfelelő nagyságú terület — felhagytak a belterjes zöldségtermeléssel, és amelyik bolgárnak saját tulajdonú földje volt, az a külterjes földművelésre tért rá. Az ötvenes évek végén már csak egy bolgárkertész, földjének egynegyed részében, kertészkedett. A termelést nem tarCukorrépaszedés Vyberanie cukrovej repy Zuckerrüben Sammeln 16 241