A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

†Diószegi Vilmos: A tótkomlósiak hitvilága

vissza minden ágyneműt, fordítson fel minden széket, s ahogy felsöpörte a szemetet a lapátra, nyissa ki az ablakot az ucca felől, és akkor nézzen a tükörbe, meglátja a vőlegényit." Ha a leánynak már volt választottja, akkor nem az a kétség gyötörte tovább, hogy ki lesz a férje, hanem az, hogy a szeretője valóban szereti-e. Ennek megállapítására egy növényfajtához, vagy a rostához folyamodik. „Mikor jártunk répát egyelni, akkor ha azt a füvet, cimbabát találtunk, megszedtünk 1 csomót, úgy nyolcat is egybe, akkor az egyik lány tartotta a cimbaba-csokrot, a másik meg egymáshoz kötötte az ágak végét, a harmadik lánynak meg azt mondták, hogy gondoljon egy legényre, akit szeret. Amikor a csokor füveinek egyik végét összekötötte, akkor a csokrot tartó lány megfordította a csokrot, hogy a másik lány összekötözhesse a fűszálak másik végeit is. Aztán az a lány, aki összekötötte, megfogta az egyik szálat, az első lány a csokrot elengedte, a második pedig megrázta a csokrot, hogy az széthulljék. Ha úgy voltak összekötve, hogy koszorú lett a csokorból, akkor örültek, mert azt jelentette, hogy a legény szereti a lányt." „Ha a lány jószívvel gondolt egy legényre, akkor meg akarta tudni, hogy szereti-e. Egy ollót beleszúrtunk a rosta kávájába, a rostába imakönyvet is tettünk, és az ollót a két középső ujjunkkal tartottuk. Közben ezt mondtuk : „Svati Peter, Svatí Ján povec pravdu heoklam." Ha a legény szerette, akkor megfordult a rosta." A hozzáértő lányok azonban nem elégedtek meg azzal, csak hogy kitudakolják : vajon szereti-e a legény őket, vagy sem, hanem bizonyos mágikus cselekményekkel lángra is lobbantották a legények szerelmét maguk iránt. Ha egy lánynak megtetszett egy legény, és szerette volna, hogy feleségül vegye, akkor a legény házának a sarkából lefaragott egy darabot, és állandóan magánál tartotta. Nemcsak a legény, hanem a leány háza is alkalmas volt erre a varázslatra. A lány, ha azt akarta, hogy a legény szeresse őt, akkor saját házuk sarkából levágott egy darabot, és elásta a legény kiskapujának a küszöbe alá. A legény megszerette a leányt. A szerelmi varázslásban nemcsak a ház darabja játszott szerepet. Eredményes volt hitük szerint a temető földje, sőt a macska agyveleje is. A lány lopott a legénytől egy zsebkendőt. Amilyen nevű legényt szeretett a lány, olyan nevű sírokról, összesen 9 sírról hozott egy-egy marék földet. Aztán elővett 9 szem babot, s ezt a földdel együtt belekötötte abba a zsebkendőbe. Amikor találkozott a legénnyel, azzal a batyuval megsimogatta, de úgy, hogy a legény észre ne vegye. Mások szerint a macska volt hasznosabb. Szerintük a fekete macskát agyon kell ütni, az agyát kivenni és pogácsába gyúrni. Ezzel kell megetetni majd, akitől azt akarja, hogy szeresse őt. A szerelem fellobbanására irányuló mágikus cselekmények igazi eszköze azonban az emberi haj, vagy szőrzet, a vér, a nemi szerv, és mindaz, ami a testtel kapcsolatba kerül. Amikor a fiú találkozott a lánnyal, akkor a lány szakított a saját hajából, és észrevétlenül a fiú inggombjára tekerte. Akkor a legény beleszeretett a lányba. A legény észrevétlenül levágott a lány hajából vagy a ruhájából, és a csizmája alá tette, a talpa alá, és azon járt, hogy úgy fájjon a leány szive, mint ahogy annak a hajnak, vagy ruhadarabnak fáj, hogy a legény rajta tapos. A lányok mákos kukoricával kínálták meg a legényeket a fonókákon, erre azonban rászórták a nemi szervük szőrét is. Ollóval összevagdalták a szőrt, úgy szórták rá. A megfőtt szemeskukoricát azonban előbb jól bemákozták. Ennek enyhébb formája az, amikor a lány nem a nemi szervéről, hanem valamilyen állatról vágja le a szőrt. A macskájukról vágott szőrt megszárította és összetörte, és mákos kukoricára tette, és azzal kínálta azt, akit szeretett. A megétetésnek ismerték sokkal bonyolultabb változatát is: „tépett három szál szőrt a bal hónaljáról is, meg a nemi szervének a jobb oldaláról is, aztán becsavarta papírba és 85