A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

†Diószegi Vilmos: A tótkomlósiak hitvilága

mot), azzal kellett kenegetni a lábam. Begyógyult teljesen. Az uram letérdelt és imádkozott, hogy mennyek vissza. Visszamentem. De az a lány J. Z. mindig ott járt az ablak alatt. Én akkor hazajöttem, mert féltem tűle. J. Z. az uram szeretője volt, úgy volt, hogy el is veszi, ők elsőnek esküsznek az újonnan épült templomban, de nem vette feleségül J. Z-t, mert a templomban rajtafogta az ácsmesterrel. Szántottak (coitáltak)." „12 éves vótam, kanászbojtár. Mentünk, ahogy átmentünk a gróf udvarán, a nagykapun, ahogy az udvar közepére értem, ott láttam egy csomó babákat, valami vesszőre vótak kötve. Békéssámsonon vót. Mint csintalan gyerek, rámentem a babákra, azt ugráltam rajtuk, mint afféle csintalan gyerek. És tovább indulva a babákról vagy 10 m-re a két lábam felzsugorodott. Ott, abba a helyben elestem, nem tuttam menni tovább. Segítségért kiabáltam a szüleimnek, de ők nem hallották. Véletlen jött arra egy idegen bácsi, Héja nevezetű, az vitt be a szüleimhez. Szüleim nagyot néztek, hogy mi történt velem pillanatok alatt. Tanakodtak. Akkor kommendálták az idős emberek, hogy ide mennyének vagy oda mennyének orvosokhoz. Elsősorban Battonyára mentek, azok a román asszonyok tudtak sokat. 1905-ben volt. Elvittek Battonyára, de nem tudott rajtam segíteni. Onnajt arra Csépára vittek, ott montak valami tudóst. Ott sem tudtak segíteni a betegségemen. Onnan megint kommendálták: a gyulai kórházba vittek szüleim. A lábomat le akarták venni térdből. Mind a kettőt. Ezt szüleim nem engedték semmiféleképpen. És azt mondták, ha kódusnak kell nevelni, de a test maraggyon egybe, ne az egyik részét korábban eltemetni, a másik részét meg később. És onnat hazajőve itt Tótkomlóson olyan babonás embereket, asszonyokat, olyan tudósokat kommentáltak, és itt az orvosokhoz is vittek. Azt mondották az orvosok, hogy ehhez csak a babonás asszonyok értenek. Tovább nem segítve itt, megint Szegedre vittek, klinikára. Onnat visszajöttem, ott is le akarták vágni a lábam. Talicskán vittek mindenüvé. Innét visszatértem Békéssámsonra. És ott egy szerény kis hitvány aszszony fogott kezelés alá. Kicsike kis asszonyka, öregecske. K. M. néni. Magyar vót. Úgy csinálja Erzsi, ahogy én mondom! A gyermeke meggyógyul. Sokáig katona lesz. Lenmag-lisztet a patikából, íneresztő füvet, szappankovászt, szoptatós anyától tejet, olyan féldeci tejet. Azt a kovászt megcsinálták, íneresztő füvet megfőzték, és avval mosták minden reggel a lábomat. Utána azzal az íneresztő zsírral bekenni, ezt patikába vettem. A lenmag-lisztet olyan sűrűre megfőzni, mint a kása, olyan forrón, amlyien forróságot csak kibír, arra az ínre rátenni, naponta kétszer csinálták. És azzal a szappankovásszal, avval a női tejjel vastagon lekenni az inakat, azokat a csomókat, forrón rákötni. Azt mondta, kilenc keddet és kilenc pénteket böjtölni, de annyira, hogy új edénybe kellett főzni, amibe még nem főztek, hogy zsíros ne legyen. És kilenc napra, mikor a nap feljött a nap pont rámsütött, mert úgy feküttem a konyhába, hát akkor kinyúlt a lábam mind a kettő. Nagy sebek nyíltak, és olyan csúnyaság jött ki belőle. Kilenc hónapig volt a lábam összezsugorodva, kilenc hónapig hónaljmankóval jártam. De utána meggyógyultam, katona is lettem. Sokáig vótam katona, 7 évig vótam katona." ,,Az anyósom megbabonázta a saját lányát. Nagyon beteg lett, járt előbb orvoshoz, oltották, tablettákat kapott, de nem ért semmit, csak mindig rosszabbul és rosszabbul lett. A csabai, gyulai orvosok is oltották. Aztán a szomszédasszonyok monták a férjemnek: — Te Gyuri, mért nem fordulsz már máshová ezzel az asszonnyal? Aztán úgy Battonyára ment vele. Mert olyan nagyon beteg volt, mer úgy volt megbabonázva, hogy vagy seggen csúszszon, vagy mingyá haljon meg. Ment Battonyára, akkor a battonyai asszony mingyá mondta neki, hogy a saját anyja megcsinálta. Akkor a battonyai asszony valamilyen vizet adott neki. De, hogy milyen vizet adott, azt nem tudom. Abbul a vízbül köllött önteni más vízbe, meleg vízbe, és abba kellett neki fürdetnie. Ahogy mosdott, a hátárul a lábára ment neki. A lábát is áztatta, úgy, hogy teljesen kigyógyult belőle. Amíg ezt csinálta, ott volt neki egy inge, egy párnahuzatja és egy türülközője a battonyai asszonynál volt, a beteg asszony 78