A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

†Diószegi Vilmos: A tótkomlósiak hitvilága

A táltos (tát

os) Aki foggal születik gyerek, abból — azt mondják a komlósiak — táltos (tátos) lesz. Hogy mi mindent tud ez csinálni? — Aki foggal születik az varázsló (vraziar) lesz, tud jósolni majd. A táltos hét éves korában eltűnik a háztól. Olyan hagyomány is él itt, hogy a táltos nem véglegesen, hanem csak rövid időre tünedezik el : „foggal született itt egy gyerek, Miso Velkij volt a neve. Szép idő volt, aztán kiáltott az iskola ablakába. Egyszercsak jött egy sötétség, ő meg eltűnt az ablakból, aztán nyolc napig oda volt. Amikor visszajött, megint járt rendesen az iskolába, de mindenki kérdezte: hol voltál, te táltos? De ő nem szólott soha semmit, hogy hol járt. De az anyjának megmondták, hogy tizenkét évig nem szabad a haját levágni." A táltos faluról-falura jár: ,,Ha nagyobb lesz, az sosem marad a háznál, az mindig megy és megy. Mikor olyan fekete felleg jön, akkor a táltos jön benne. Vihart okoz." A komlósiak képzetében a táltos sajátságos módon összekapcsolódott a holdkóros képzetével: „Az ilyen mindig a háztetőn mászkál." Nem kevésbé sajátos a táltos erőszakos halálához fűződő hiedelem sem. „Az úgy született, foggal. Az ilyen kisgyerek vagy megfullad, vagy fölakasztja magát, úgy fog meghalni." Végezetül megemlítjük, hogy a táltos nemcsak embert, hanem lovat is jelent. „Táltosnak nevezték azt, aki nagy vitéz volt. A lovakra is mondták, akik szépen mentek: nagy táltosok ezek!" A tudós emberek A komlósiak hitvilágában jelentős szerepet játszanak a rendkívüli képességgel, tudománnyal rendelkező személyek. Az ilyen „tudós" emberek meg tudják őrizni vagyonukat a tolvaj ellen, meg tudják állítani a lovat, s hatalmuk van a harapós kutya felett is. A tolvaj ellen a tudós körülkerüli azt, amit meg akar védeni. „Nagyapám egyszer mesélte, hogy volt egy juhpásztor (baca), és amikor az elment valahova vagy lefeküdt este aludni, akkor megkerülte a házat, és azon a körön senki sem tudott átmenni." Nemcsak megelőző eljárásokat ismernek a tudósok a tolvaj ellen; a zsákmányt már megkaparintott rablót is ártalmatlanná tudják tenni: megbénítják. „Volt egy ember, akinek méhecskéje volt. Egy másik ember odament, hogy ellopja azokat. Felemelte a kast, a hátára tette, de egy lépést sem tehetett vele, ott maradt állva, amíg a méhek gazdája azt nem mondta : most már mehetsz, de a méheket tedd le. De amit az ostorral kapott a tolvaj, az az övé volt." „Volt egy Misecska nevezetű bácsi. Az annyit tudott: körülment a kert körül, és biztos volt benne, hogy nem vész el onnan semmi sem. Nagyon sok méhei voltak a kertben, és egy illető kileste, hogy mikor megy haza a tanyáról, akkor bement a kertbe, fölfogta a kaptárt a méhekkel, hogy ellopja. Másnap reggel, amikor az öreg ment kifele, a szomszédok mondták neki, siessen kifele, mert egy ember el akarja vinni a méheket. — Nem baj, vigye, ha bírja. Ttt a dohány, szomszéd, gyújtsunk rá, én még ráérek kimenni. — Még az öreg be nem ment a tanyába, addig a tolvaj ott állt meghajolva, emelte volna fel a kaptárt. Amikor meglátta a gazdát: segítsen Misecska bácsi! — ő meg azt mondta: megetetem előbb a jószágokat, majd azután beszélhetünk. Amikor megetette a jószágot, odament és azt mondta: no fiam, tedd le ezt a kast! Akkor letette, és így könyörgött: sose megyek többet a kertjükbe, csak bocsássa meg Misecska bácsi!" A tudományos emberek másik fajta emberfeletti cselekedete, hogy meg tudja állítani a kocsit. „Ez aratásba volt. Az egyik tanyáról jöttek hazafele. Az egyik ember azt mondta: ezek ilyen korán mennek haza? Megállította őket, de nem ám, hogy kiabált volna, hogy megálljatok, hanem csak megálltak a lovak. Úgy, hogy vissza kellett fordulniok, mert a lovak visszafelé mentek." 74