A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Manga János: Szokások Tótkomlóson

piilés körülményeinél, az új környezet és az új életforma alakító hatásánál fogva is sok tanulságot igér. Mindezekkel együtt izgalmas kérdés, hogy az előbbi lakóhely, vagy lakóhelyek szellemi öröksége, tradíciói hogyan és milyen mértékben őrződtek meg az új környezetben, s ezek továbbélésére, alakulására milyen hatással volt az új, az előbbitől sok tekintetben eltérő környezet. Sajnos, ezekre a kérdésekre még nem adhatunk választ. Mindaz, amit itt elmondhatunk, csak adalékok lehetnek ezeknek a kérdéseknek a tisztázásához. Annyit azonban elmondhatunk — s ezt Márkus a Nyíregyháza-környéki szlovákok folklór jelenségeiről is elmondja, — hogy általában a szellemi és közösségi élet hagyományai a legzártabbak, a legérintetlenebbek, viszonylag ezeket érte a legkevesebb magyar hatás.

3 Általánosságban csakugyan így volt, de a zártság, az érintetlenség, a hatások tekintetében falvanként és időszakonként számottevő eltérések mutatkoznak. A magyarországi szlovákság körében végzett kutatásaink eredményeiből arra következtethetünk, hogy ha a szlovák telepesek az új környezet gazdasági rendjébe az első években vagy évtizedekben nem is egyformán illeszkedtek, néhány évtized multán a környék és az új lakosság életformája között lényeges eltérések már nem voltak. A megtelepedést követő esztendőkben, évtizedekben a telepes községekben — mind a vegyes, mind pedig az egynyelvűekben — kettős folyamat ment végbe. Az egyik folyamat a vidék gazdasági, termelési rendjéhez való igazodás, asszimilálódás folyamata, a másik pedig a telepesek származáshelyükről magukkal hozott tradícióinak, általában a szellemi kultúra, a folklór jelenségeinek kiegyenlítődési, egybeolvadási folyamata. Ettől az időtől kezdve a változásnak Tótkomlóson még két hosszantartó szakaszát figyelhetjük meg. Az egyre jelentősebbé váló árutermelés, kereskedelem, a távolabbi vidékekkel való gyakoribb érintkezés mellett a felvilágosodás eszméi is éreztetik hatásukat, különösen a racionálisabb szemléletű evangélikus egyház, a gyakran külföldet járt papok ténykedésében. A tótkomlósiaknak már Szentandráson volt papjuk és tanítójuk, akik velük együtt mentek a komlósi pusztára, ahol elsőnek építették fel az iskolát, a pap lakot és a templomot.

4 1758ban már két tanítója volt a falunak, 1775-ben három tanítója és három tanterme.

5 Az evangélikus egyház akkori tevékenységére jellemző, hogy Szarvason 1770-ben megszüntetik a májusi vagy pünkösdi fák felállításának szokását, 1771-ben eltiltják a karácsonyi és újévi köszöntőket, az ostyahordást, 1775-ben a halotti torokat.

6 Már a XIX. század elején gyakori, hogy a fiatalokat a magyar szóra küldik. Tótkomlóson ebben az időben alakul ki a tanyarendszer. A változásnak az előbbinél sokkal nagyobb jelentőségű szakasza a múlt század második felével kezdődik, amikor Tótkomlóson is kiéleződnek a társadalmi ellentétek. Az egyre nagyobb számú és egyre kevesebb földdel rendelkező vagy már teljesen földnélkülivé vált lakosság a falun kívüli munkahelyeken keresi megélhetését. A lányok, legények a vásárhelyi tanyákra magyar családokhoz szegődnek szolgának, szolgálónak, s más vidékek másféle tradíciókat őrző népével élnek, dolgoznak együtt. Ezzel járt együtt az is, hogy egyre gyakrabban házasodtak Nagylak, Csaba, Szarvas, Pitvaros, Ambrózfalva, Tótbánhegyes szlovák községekből.

7 A tanyarendszer kialakulása, a nagycsalád lassú felbomlása a családi élet régi rendjét, s vele együtt a régi hagyományos formákat is meglazította. Kiszélesedik az árutermelés, a kereskedelem, a vásározás, a fuvarozás. A tótkomlósi gazdák már gyakran megfordulnak Aradon, Gyulán, Szegeden, Hódmezővásárhelyen. Az 1840-es években bevezetik az iskolába a magyar nyelv tanulását, olvasókört létesítenek a községben.

8 Az 1870-es, 1880-as években énekkar, zenekar, polgári és földműves kör alakul. Ugyanebben az időben már nagyszámú fiatal vállal mezőgazdasági munkát, répakapálást a közelebbi és távolabbi uradalmakban, ahol szlovákok és magyarok hónapokat töltenek együtt. A társadalmi rétegeződés a hagyományos formákban is tükröződik : külön fonóházba járnak a gazdagabbak, külön a szegényebbek, az egyes szokásokat inkább csak a szegényebbek, egyeseket a gazdagabbak tartják. 5