A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Manga János: Szokások Tótkomlóson

változások, amelyek az ország más, magyarok lakta vidékein is, kisebb-nagyobb intenzitásbeli és időbeli eltéréssel. Mégis, egy igen lényeges tanulságot leszűrhetünk. Nem lehet vitás, hogy Tótkomlós lakossága zömmel Nógrád, Zólyom, Hont és Gömör megyékből került az Alföldre. Ezt a nyelvészeti kutatásokon kívül szokáskutatásaink is alátámasztják. Ennek ellenére az erről a vidékekről az Alföldre szakadt népcsoportok szokásanyaga, hagyománytartó ereje jóval szegényesebbnek, lazábbnak látszik, mint pl. a nógrádi szlovák falvaké. S ezt a különbséget — úgy véljük — az előbbieken kívül több tényezőben kereshetjük. Az egyik maga a hosszabb vándorlás — hiszen amint láttuk, egyikmásik család a negyedik-ötödik helyen telepedett le végleg —, aztán a teljes szakítás az egykori környezettel, s nem utolsó sorban azok a változások, amelyek itt már a XVII. század vége felé az árutermelés, az állattartás fejlődése, a kereskedelem, a tanyarendszer az iskolai oktatás terén végbementek, sőt a kor külföldet járt evangélikus papjainak szemléletében is erőteljesebben jelentkeztek, mint pl. az északi peremvidékeken. Igen lényeges kérdés, amit az alföldi, illetve tótkomlósi szlovákságról a szokásanyag szegényesebb voltának indokolásául elmondtunk, hogy ti. szinte teljes szakítás következett be az egykori környezettel. Ezzel szemben pl. Nógrád, Pest, Borsod, Abaúj és Zemplén megyék előbb magyarlakta területeire települt szlováksága szinte az első világháborúig nemcsak a rokoni kapcsolatok, hanem a későbbi évtizedek során az előbbi lakóhelyről, vagy máshonnan beköltözött szlovák családok, idénymunkások révén is szoros közelségében maradt az egykori származáshelynek, a nagyobb szlovák közösségnek. S ennek pedig természetes velejárói voltak bizonyos impulzusok, amelyek éppen a hit- és szokásvilágot, a folklór jelenségeket erősítették. Végezetül arról sem feledkezhetünk meg, hogy a kisebb közösségek, mint pl. a nógrádi, borsodi szlovák falvak, mindig hagyományőrzőbbek, mint a nagyobb települések. JEGYZETEK 1 Gajdács, 1896. 28. 2 Gajdács, 1896. 299—301. 3 Márkus, 1943. 289—290. 4 Gajdács, 1896. 29. 5 Gajdács, 1896. 173—174. 6 Tessedik, 1938. 52., 54., 59. 7 Gajdács, 1896. 301. 8 Jankó, 1887. 26. 9 Hrdlicska, 1907. 7. 10 Hrdlicska, 1907. 7. 11 Hrdlicska, 1907. 7. 12 Hrdlicska, 1907. 8. 13 Hrdlicska, 1907. 12. 14 Horváth 1880. 55 15 Gajdács, 1896. 330—331. 16 Gajdács, 1896. 333. 17 Horváthová, 1970. 110—135. Emili Horváthová a szlovák akadémia néprajzi intézetének munkatársa szintén részt vett a tótkomlósi kutatásban. A gyermek születésével összefüggő hiedelmekről szóló tanulmányát a Slavistika címmel Pozsonyban 1970-ben megjelent kötetben közölte. 18 Horváth, 1880. 55. 19 Horváth, 1880. 51., 55., 56. Úgy látszik, ebben az időben inkább csak a gazdasági cselédek, már vasárnap is tartottak lakodalmat. 20 Gajdács, 1896. 333. 21 Gajdács, 1896. 333—334. 22 Gajdács, 1896. 334—336. 23 Gajdács, 1896. 336—337. 24 Horváth, 1880. 55. 25 Gajdács, 1896. 338. 26 Gajdács, 1896. 338—339. 55