A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Manga János: Szokások Tótkomlóson

Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj. A jókedvű vendégsereg, amely a lakodalom kezdetén, a menyasszony öltöztetése közben még áhítattal énekelt egy-egy egyházi éneket, az éjfél utáni vidám hangulatban papját is kifigurázta, amikor prédikációját utánozta, vagy humorát csillogtatta, amikor az egyházi ének dallamára parodizált.

35 Az a változás, amely a falu életében különösen a múlt század végén, a századforduló táján, majd az első világháború utáni esztendőkben végbement, kihatott a családi életre éppúgy, mint a közösségi és az ezekkel összefüggő ünnepi alkalmakra, azok szokásaira, rítusaira, játékaira. Változás állott be a közösségi élet tartalmában, formáiban, racionalizálódtak a családi élet ünnepei is. Amint a keresztelésnél elmaradt a több koma és komaasszony, és a keresztszülők szerepét a legközelebbi rokonok vették át, úgy elmaradt a lakodalomnak is az a széles közössége, amely gyakran még a korszerűtlenné vált, elavultnak, réginek tartott formákat, cselekményeket is tovább éltette a megszokás erejénél fogva. A változás együtt járt bizonyos fokú befelé fordulással is, különösen a jobb módú, a gazdagabb családoknál, ami a családi élettel, az ünnepi alkalmakkal együttjáró szélesebb közösségi megnyilvánulásokat és nyilvános jellegüket erősen leszűkítette. így természetes, hogy ma 32