A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Manga János: Szokások Tótkomlóson

Ja som fi ho neviazala, viazal si ti sám, ked' ma nechces, dúsa moja, nechod'ievaj к nám. Ednimu som rúcku dala, druhímu je ziaJ, trefimu som poviedala, ze nepójd'em zan. ako ma roztr - hov s tím fra-je-rom ver - ním. Zanahal ma frajer a ja jeho radsej, kerí ze bud'eme banovafi vecmej. Ja milí, ja milí, nebud'em banovaf, bud'em si ja vediet' srdcu rozkazovaf. Srdcu si rozkázem, plakaf si mu nedám, radsej si ho eh ifim na striborní kantár. Na strieborní kantár, na zlatú refiazku, d'akujem fi milí za frajersku lásku. Tótkomlóson is, másutt is, a régi lakodalom társadalmi esemény volt, ünnep, az evéssel és ivással együtt a gondtalan szórakozás, mulatozás, a tánc, a játék, a tréfálkozás, vagy éppen a mindennapi élet egy-egy epizódja játékos utánzásának alkalma. A lakodalom a vendégek számára megteremtette a feltételeit azoknak a szórakozásoknak, amelyeknek egyik fontos kelléke, lényege a közösségi forma volt, az a közösségi forma, amelyben minden résztvevő többé-kevésbé egyben aktív cselekvője, egyéniségét is érvényre juttató részese volt az alkalom kínálta lehetőségeknek. Az alakoskodás, a játék lehetősége elsősorban természetesen a násznagyok, a druzsbák szerepében kínálkozott, azonban élhetett vele a vendégek bármelyike. Minden lakodalomban akadt a vendégek között egy-egy ún. hangadó, 30