A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Tábori György: Tótkomlós állattartása

eltek, valószínűleg ők látták el a 229 akolban a jószág melletti teendőket és végezték el az akiokban folyó minden munkát. Hogy mennyiben függtek a falubeli gazdáktól vagy a földesuraktól, az itt nem derül ki, de a falubeliek azon jogától, hogy kenderföldet kapjanak, meg voltak fosztva. Az akioknak nevezett telkeken a jószágok befogadására emelt épület, melyet szintén akolnak neveztek, megközelítőleg istálló nagyságú lehetett. Vesszőfonatú falának szárnyas ajtaját szőlővenyigéből vagy fűzvesszőből font gúzs (veraj) tartotta. Kívülről a fal tövére hányták a trágyát, amiből idővel 1—1,5 méter magas fal lett, télen az tartotta a meleget. A fonatos falra 4—5 szarufát tettek, de minél vékonyabbat, mert a fonott fal nem bírta a nehéz tetőzetet. A szarufákat a Szárazérből vágott náddal borították. Ez a kezdetleges Tótkomlósi pásztorok a 19. század elején. (A kép eredetije a Néprajzi Múzeumban, R 6455 sz. alatt.) Komlósski pastieri na zaciatku XIX. storocia. Pôvodina v Národopisnom múzeu zn. R 6455 Hirten aus Tótkomlós, Anfang des 19. Jahrhunderts. Das Originalfoto im Ethnographischen Museum unter Nr. : R 6455 262