A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Boross Marietta: Tótkomlós mezőgazdasági fejlődésének vázlata (1828–1959)

Az öntözést a zöldségtermelésnél alkalmazták, jövedelmezőségére egy adat: míg 1958ban egy kat. h. zöldséggel bevetett terület az Alkotmány Tsz-nek húszezer forintot, addig búzával bevetve csak nyolcezer forint hasznot hozott. A kapások művelésénél a kezdeti nehézségeket az egyéni felelősség kiterjesztésével, a családonként kiadott földterületekkel tudták megoldani. Egyes ipari növények termelését csak más növények kapcsolásával tudták megoldani. így pl. aki vállalt 100 D -öl cukorrépát, az kapott 320 D-öl kukoricaföldet, 15D-Ö1 takarmányrépaföldet, 15D-Ö1 borsóföldet, 178 D-öl kenderföldet, 15 D-öl hagymaföldet, 5 D-öl burgonyaföldet, 281 D-öl kaszálást, és ugyanennek a területnek a teljes szénamunkáját is. A fenti felsorolásból kitűnik, hogy a hagyományos paraszti gazdálkodás növényeit egyre inkább az ipari növények termelése váltja fel. A földjeik terméshozamát okszerű talajművelő gépek alkalmazásával, szerves- és műtrágyák használatával és nem utolsósorban célszerű munkaszervezéssel tudták biztosítani. Földjeiken a belterjes mezőgazdaság kialakulása, a nagyobb terméshozam, az önellátáson túlmenő, egyre fokozódó árutermelés tette lehetővé, hogy letérjenek a hagyományos paraszti gazdálkodásról. Ez az átállási folyamat lényegében az 1959-es évre megtörtént. A kollektív gazdaságok földbevetési aránya kisebb-nagyobb eltéréssel mindhárom tsz-nél így alakult: Búzát termelnek a szántóterület 28%-ban, Kukoricát termelnek a szántóterület 16%-ban, Ipari növényeket termelnek a szántóterület 22%-ban, Takarmánynövényeket termelnek a szántóterület 34%-ban. Az ipari növények egyre fokozódó termelése mellett gazdaságaik másik fő profilját az állattenyésztés alkotja. Jelentőségéről és hasznáról a kötet állattartással foglalkozó tanulmányában olvashatunk. Belterjes, istállózott állattenyésztésük kihatással van földjeik termőerejének a karbantartására. Lehetővé vált, hogy földjeiket ötévenként trágyázhassák, mégpedig 20%-át szervestrágyával. A vizsgált időszakban még túlsúlyban van a ló. Átlagban negyven kat. h-ra esik egy pár. A tagságnak kiosztott háztáji föld a tsz-juttatás egyik jelentős tényezője. Évente a határnak más-más részéből hasítanak ki erre a célra. A kapott föld területe bizonyos mennyiségű, teljesített munkaegységhez van kötve. Férfiaknál 250 munkaegységet kell ahhoz teljesíteni, hogy 1 kat. h. háztáji földet kaphasson, 150 munkaegységre már csak 1100 D-öl a járandóság. A kapott földön elsőrendűen hízóik részére a kukoricát termelik meg. Összegezve Tótkomlós község mezőgazdasági fejlődésének közel másfélszázados útját a termelés alakulásából az alábbi tanulságokat tudtuk levonni: A község mezőgazdasági kultúrája a 19. század első felében azonos az Alföldön általánosan ismerttel. Ebben a korban a külterjes állattenyésztés és tartás jelentette a fő gazdálkodási formát. Növénytermelésük jobbára csak a háztartásuk ellátását szolgálta, jó termés esetén jutott csak eladásra. Búzának és kukoricának a termelésére szorítkoztak. Ezt az állapotot rögzíti az 1828. évi összeírás is, mely szerint a határnak legnagyobb része kaszáló. Szántóföldjeiket — éppen a külterjes állattartásuk miatt — nem trágyázzák, talajművelő eszközeik igen nehézkesek, igavonó állataik is gyéren állnak rendelkezésre. Az emberi munkaerő már ebben a korszabkan is olyan bőségesnek volt mondható, hogy a feljegyzések szerint a zsellérek ellátatlan csoportjai a szomszédos Mezőhegyes pusztára és Vásárhely határába jártak el munkára. 250