A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)
Boross Marietta: Tótkomlós mezőgazdasági fejlődésének vázlata (1828–1959)
nak még háza sem volt — az ötvenes évek elején még a termelőszövetkezetbe sem vették fel őket. A vállalkozókat az uradalom természetesen jobban fizette, kedvezett a lakás és ellátás dolgában is nekik. Ugyancsak kivételezett helyzetben volt a vállalkozó felesége, aki rendszerint a konyhát vezette, kenyeret sütött. A munkások élelmezésére kapott nyersanyagot a vállalkozó hetente mérte szét, „nem mert senki ellenőrizni, a fiatalok nem mertek volna szólni. Egy idény alatt három-négy láda élelmet spórolt meg rajtunk," mondták az egykori munkások. A summások életkörülményeit nem egy irodalmi és szociográfiai munka elemezte. 77 "" 78 Jelen tanulmányunk keretei nem engedik meg, hogy bővebben térjünk ki a munkakörülményekre, az életmód és kultúra kérdéseire. El kell azonban mondani, hogy még tizenhét év távlatából is az élmények erejével beszélnek az emberek az istállóbeli embertelen lakásukról, az elemi tisztálkodás hiányáról, orvosi ellátottságuk elégtelenségéről. A hatalmas uradalmi istállókban, juhhodályokban a nemek szerinti elkülönítés is lehetetlen volt. Az időszaki munka fáradalmait csak a fiatalok bírták, átlagos életkoruk 13—40 évesig volt. Az idősebb munkavállalókat a gazdák nem szerették, mert azok a répaföldön már nem tudtak olyan szaporán dolgozni, és nem hagyták magukat olyan mértékben kihasználni, mint a fiatalok. Bérezésük illusztrálására közöljük a Sümegi Hugó illéspusztai bérlő és Bogár György tótkomlósi summásgazda között 1943. év februárjában létrejött szerződés teljes szövegét: ,,Felfogadja Bogár György alulírott munkásokat Sümeg Hugó illéspusztai gazdaságába 1943. évi cukorrépa, tengeri és egyéb gazdasági munkák elvégzésére. A tavaszi munka előreláthatólag április folyamán kezdődik. Azonban mintegy 8 pár munkás már a március folyamán köteles munkába állni. Tartoznak a munkások minden munkát utasítás szerinti, legjobb tudásuk szerint lelkiismeretesen végezni, a munkaidő napfelkeltekor kezdődik, egy félóra reggeli, egy óra ebédidő jár és naplemente előtt fél órával végződik. A munkások járandósága hetenként és személyenként 7 kg kenyér, 1 kg főzőliszt, 0.8 kg szalonna, 4 kg burgonya, 1 kg főzelék, 1/2 kg hús, só, 1/4 liter ecet, és 1 pengő fűszerpénz és minden megdolgozott munkanapra 4 pengő. A fent felsoroltak közül a gazdaság a törvényes rendelkezés folytán, amit természetben nem adhatna ki, úgy azt pénzben fizeti ki. Ha a munkások lucerna, vagy rétkaszálásnál dolgoznak, a szerződésben előírt napi fizetésen felül napi 30%-ot kapnak, úgyszintén az igához beosztottak is, akik a reggeli és esti etetésnél is ott lesznek, rendes napszámon felül napi 1 pengőt kapnak. A férfi munkások tartoznak magukkal vinni kaszát, kapát és villát, a nők pedig kapát és villát. Tartoznak a munkába az első felszólításra kimenni és a munkahelyüket, amíg a munka tart a gazdaság beleegyezése nélkül el nem hagyhatják. Szállítási költségüket oda és vissza a gazdaság fizeti, úgyszintén megfelelő lakásról, világításról, tüzelőanyagról takarékos mennyiségben a gazdaság gondoskodik. Esetleges megbetegedés esetén a munkásokat az illéspusztai gazdaság érvényes törvényei szerint fogják biztosíttatni. Tartoznak a munkások úgy a munkavállalkozónak, mint a gazdaság megbízottjainak engedelmeskedni. Rossz magaviseletű, goromba, vagy lázító munkást jogában áll a munkavállalkozóknak, vagy a gazdaságnak a munkából minden kártérítés nélkül elbocsájtani. Peres esetekben szerződő felek, valamint a gazdaság, alávetik magukat a balassagyarmati polgármester illetékességének. A munkások heti béréért, valamint oda- és visszaszállítási költségekért a munkaadó alulírott uradalom feltétlen szavatosságot vállal, a vállalkozóval szemben való beszámítással." 246
