A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Boross Marietta: Tótkomlós mezőgazdasági fejlődésének vázlata (1828–1959)

összes számát 8000-re tesszük, annak több mint a fele szegény... mely csupán kézi munka után keresi élelmét... bő termés idején ezeket a szegényeket kapáláshoz, takaráshoz, mezőgépekhez nagyon is jól lehet használni, de ínség idején nagy gondot ad a községnek".

3 A két háború között a hozzávetőleges statisztikai adatok szerint a lakosságnak több mint 30%-át alkották, akik akár mint bentkosztos, akár mint kommenciós gazdasági cselédek, vagy mint részes időszaki summás-munkások járták az ország nagybirtokait. A felszabadulás utáni másfél évtized eredményeit, a földosztás tanulságait, továbbá a szocialista mezőgazdaság kialakulását, a kollektív gazdálkodási forma előnyeit igyekeztünk statisztikai adatok felhasználásával, és az életforma változását szájhagyomány útján, tényszerűen bemutatni. Az 1828-as Regnikoláris összeírás gazdaságtörténeti tanulságai A százötvenéves török hódoltság az Alföld legnagyobb részét pusztává változtatta. Az újratelepítés a 18. század elején kezdődik. A mai Tótkomlós községet először a szomszédos Szentandrás község lakosaiból népesítik be 1746-ban. Szentandrásról a Gömör megyéből letelepült szlovákokból a vidék földesura br. Rudnyánszky József pár családot a mai község helyére telepített.

4 Tótkomlós elnevezése — a népi hagyomány szerint — a betelepüléskor már termelt növények közül oly jelentős komlóról kapta. E szerint az árkokban termelt komló késztette őket a község elnevezésére, a tót jelzőt a betelepült lakosság nemzetiségéről kapta.

5 A betelepülőknek földesurukkal való kapcsolatairól, termelt növényeik mineműségéről és mennyiségéről az 1739-es Urbárium ad képet.

e A község mezőgazdasági kultúrájáról, termelési színvonaláról később, 1773-ból a következőket tudjuk meg. Határából 3244 к holdat művelnek, lakossága ekkor 189 telkesjobbágy, 181 házaszsellér és 83 hazátlan zsellér.

7 Az 1828-as összeírásokból a község munkaerőellátottságáról kapunk hasznos információkat.

8 Az összeíráskor a község már népes helység. 2688 személyt tartanak nyilván. (Az összeírásból kimaradtak a 60 éven felüli, továbbá a 14 éven aluli személyek, mint akik a robotszolgáltatásnál nem jöhetnek számításba.) 756 családot tartanak nyilván, ezek 625 házban laknak. A családok számához viszonyítva feltűnik a házak kis száma. Ez nem a nagycsaládi szervezetet tükrözi, hanem — mint később olvassuk — az összeírásnál a 660-tól a 775-ös sorszámig a hazátlan zselléreket tüntették fel, akik a földesurukkal történt megállapodás értelmében a legelő szélén földbevájt kunyhókban laknak. A község tágas határának ekkor még a legnagyobb része legelő, a szántóföldi és kaszás művelés alá vont területek mennyisége számokban kifejezve a következő: Szántóföld 2955 2/6 pozsonyi mérő Rét (kaszáló) .2966 6/9 kaszás.

9 Szőlő 144 1/4 pozsonyi mérő. Földjeik műveléséhez 141 ökröt és 682 lovat igáznak. A jobbágygazdaságok termelési színvonaláról kapunk képet a megmunkált földterület és az állatállomány arányának az összevetésekor, így pl. az összeírás 428-as sorszámán nyilvántartott Lehoczkinak van 34 5/6 pozsonyi mérő szántóföldje, 30 2/8 kaszás rétje, 1/6 pozsonyi mérő szőlője. Állatállománya: 1 tehén, 3 ló, 10 juh és 1 sertés. Az összeírás azt is feltünteti, hogy a gazdák földjeiket lóval művelték, ezt a földeknek a falutól való nagy távolsága indokolta. A földeket harmadosztályba sorolták, valószínűleg a telepeseknek nyújtott kedvezmény miatt, a határával majdnem szomszédos Orosháza földjei elsőosztályba soroltattak.

10 212