A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Manga János: Szokások Tótkomlóson

két szalagot. Midőn a bekontyolás, mely tulajdonképpen abból áll, hogy a menyasszony haját két varkocsba fonva az említett kapocs körül kontyba fűzik, megtörtént, csinos főkötőt tesznek fejére; a főkötőt fátyollal, mely hátul a szoknya sarkáig ér, fogják le s a kontyot egy pár hosszan lelógó szalaggal díszítik fel. Mellesleg megjegyezzük, hogy azelőtt az új menyecskék egy évig ily fátyolos felkontyolással jártak vasárnaponként a templomba, ma azonban csak egy-két vasárnapon keresztül s azután a fátyolt leteszik. Midőn a bekontyolással készen vannak, a vőfély a menyasszonyt a nászközönség közé vezetve, szintén verses mondókával azok szeretetébe ajánlja őt. — Ezután a vacsoráig, mely rendesen elég későre itt-ott 10—11 órára marad, folyik a táncz, valamint vacsora után is kivilágos kivirradtig, a mikor a hazatérő vendégeket a ház elejéig zeneszóval kísérik ki, vagyis kimuzsikálják.

,,w A régebbi lakodalmi szokások több érdekes vonására utal még Gajdács: „Miután a lakodalmak sokkal rövidebb ideig tartanak, annyi mindenféle tréfás játék és dévajkodás sem esik meg, mint azelőtt. Csak 50 év előtt is a borbély, molnár, csikófelvezetés, halottsiratás, kacsatáncz, a korczon vagy lánczon elővezettetés sok nevető tréfára, de sokszor közerkölcsiség szempontjából éppen nem helyeselhető túlhajtásokra is szolgáltatott alkalmat. — Voltak e tréfák között azonban olyanok is, melyek egyiknek-másiknak némi kis pénzébe is kerültek. így a korczonelővezettetés is, mely abból állott, hogy ha valamelyik fiatalabb férfi a három-négy napig tartott lakodalomban az evés-ivás és mulatozás terhétől elbágyasztva, a lakzik befejezése előtt hazaszökött, négyen-öten érte mentek, gyékényből font korczra kötötték, sokszor az ágyból hurcolva ki őt, említett korczon vagy lánczon rabmódjára a lakodalmas házhoz visszavezették. Azt azonban, hogy annyian fáradtak érte, nem vitte el szárazon, ugyanis háztartásának felszereléséből több apróbb tárgyat, mi épen kezök ügyibe akadt, késeket, tányérokat, itt-ott párnákat is vittek el tőle, mit ő azután, minden tárgyat külön, néhány garason visszaváltani volt kénytelen. Az így összegyűlt váltságdíjat azután vagy az egyházra, vagy más jótékony czélra adták."

30 Gajdács a tótkomlósi lakodalom leírásában többször utal arra, hogy melyek voltak azok a szokások, amelyeket csak régebben tartottak, melyek éltek az ő idejében is, vagy melyek voltak akkoriban azok, amelyeket már nem minden lakodalomban tartottak. Leírásának egyik érdeme éppen az, hogy rámutat a szokások életének változására, arra, hogy voltaképpen a falu gazdasági-társadalmi fejlődésével a régi formáktól való elszakadás is együtt jár, de arra is, hogy ez az elszakadás, a régi elhagyása egy községen belül sem egyszerre, egyöntetűen, hanem különböző fokozatokon keresztül megy végbe. S ezek a fokozatok összefüggésben vannak a lakodalmat tartó család, a lakodalomban részt vevők gondolkodásával, a múlthoz, a régihez való viszonyával, anyagi helyzetével stb. A következőkben ezen szempontok figyelembe vételével egy-egy konkrét házasság létrejöttét, egy-egy lakodalom lefolyását vesszük sorra. Tuska Andrásné Karasz Anna 71 éves asszony 1903-ban ment férjhez először 19 esztendős korában, férje 22 éves volt, amikor megházasodott. Tuska Andrásné szerint a lányok akkoriban a fonóba jártak, oda jártak a legények is, egész este járták a fonókat. Mikor a legény elment, kíváncsian várta, melyik lány fogja őt kikísérni. A konyhában padok voltak s a legény a lánnyal, aki kikísérte őt, ott beszélgetett. Mielőtt a legény elment, a lány azt mondta neki: Vrát't'e sa (Forduljon vissza!) A legény erre így válaszolt: Némám sa naco. (Nincs miért). De ha a legénynek már volt szeretője, ezt mondta : Nevráfim sa (Nem fordulok), vagy Со mi das, ak sa vrát'im? (Mit adsz, ha visszafordulok). Erre a lány: Némám nie na rozdaj. (Nincs mit osztogatnom). Ha a legénynek megtetszett valamelyik lány, gyakran elment a fonóba, és a fonó után a lányt a kapuig kísérte haza. Ezek voltak az ismerkedés kezdő lépései. Amikor a legény házasodni akart, szólt a gazdinának, a fonóház asszonyának, hogy a kiválasztott lányt feleségül venné. Tehát a legény elhatározását a gazdina közvetítette, és a legényről efféléket mondott a lánynak: „Nekem tetszett az a legény, mert nagyon 15