A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Koppány János: Tótkomlósi gyermekjátékok sárral, földdel

A kemence a változott viszonyok közt is megtartja létjogosultságát, így a teljesen modern bútorok közt is megmaradhat a hagyományos forma, a kívülről fűthető kemence. Máskor szabályos cserépkályhát építenek a szobába, de lényegében ez is csak kemence, mert a konyhából fűtik (pl. Engels utca 50. sz. házban). Hagyományosan megmarad a kemence körül az ülő alkalmatosság (okoló peci lavicka), legtöbbször a faragott, barokkos lábú pad, ritkábban a sárpadka. De az egész modern bútorzatú szobából a pad is kikerülhet, helyét a kemencéhez tóit modern dívány foglalhatja el (pl. Malinovszky utca 5. sz. házban). Hagyományosan megmarad, még a cserépkályha formájú kemence körül is, a mennyezethez erősített ruhaszárító rúd, olyik esetben szépen faragva, díszítve (pl. Álmos utca 2. sz. ház). A kemence száját télen, amikor fűtenek, minden reggel sárgaföldde! betapasztják, akkor nem ég le a sár. A kemence építése, kifestésé A kemenceépítésnek szakembere van, Tetljak János (60 éves). Kőmívestől és az apjától tanulta a mesterséget ; apja is kemenceépítő volt. Neki is ez a főfoglalkozása, mellette azonban földet is művel, négy hold földje van. Az ipar nincs engedélyhez kötve, „lopott ipar", adót utána nem fizet. Egy évben negyven-nyolcvan kemencét megcsinál. Tavasztól kezdve dolgozik, amikor már mezítláb a sárba mehet. Egy új kemencét másfél-két nap alatt felrak, 330—350 Ft-ot kapott egy kemencerakásért 1956-ban. Inas nélkül dolgozik, általában nem szívesen tanulják ezt a mesterséget, mert meglehetősen piszkosnak tartják. Viszont kétségtelen, hogy jól lehet vele keresni. A kemence, ha gondozzák, tapasztják, harmincöt évig is megtart. Az építéséhez szükséges anyagot a megrendelő adja, pelyvás sárral dolgoznak. Szerszámai: bunkó, amivel a földet sulykolja, sármerő (varecha, varecka), ami lapos fémkanál, simító (hladidlo), kőmíves kalapács (murárskí mlacok), model (furma), amit bükkfából sajátkezűleg farag, mintázó, amivel a kemence prémjét, (a tetejét, a peremét) formálja. Bevezetőül talicskával földet hord be a munka színterére a szobába, föllapátolja. Ott, ahol a kemence állni fog, először téglalap alakú alapot épít (130X170 cm, a magassága 55 cm). Az alapozás széle 30—50 cm vastagságban nyers vályogtégla, a közepe jól lesulykolt föld. A föld tetejére még egy talicska homokot szór, hogy jobban tartsa a meleget, majd kirakja téglával. A kemence szájának megformálására félkörív alakú deszkát (48 X 49 cm, ramonád) illeszt a szájba. Az utóbbit, ha vidékre megy dolgozni, hátizsák módjára a hátára köti. A szobában levő kemence szája a konyha felé van irányítva, a száj alapját téglával rakja ki, hasonlóképpen a boltozatot is 12, illetve 13 db feles téglával. A mester igen gyorsan dolgozik, szinte a szemünk láttára nő ki a kemence, pedig munka közben is maga talicskázza be a szobába a földet, a téglát. Ugyanakkor bámulatos a pontossága, arányérzéke, mert az egész kemence építése alatt egyszer sem mér, mindent csak szemmértékre csinál (még a kerek hasú kemencénél is), mindössze egy egyszerű, 220 cm hosszú lécet tart az építendő részhez, hogy vonalvezetése egyenes legyen. A kemence szájába illesztett ramonád köré rakja boltozatosán a téglát, közben pelyvás sárral összetapasztja. A boltozat legfelső pontjánál két tégla közé ék alakú tégladarabot illeszt. A ramonád kivétele után lécdarabokkal támasztja alá a kemenceszáj téglaboltozatát. A száj alapjának és boltozatának tégláit sárral tapasztja be, és az egészet szépen lesimítja. Ezután az alap szélén felépít a kemence nagyságának megfelelően egy téglasort, majd a téglával kirakott feneket homokkal és egy kemény téglával jól megcsiszolja, meggyalulja. Az eddig felépített részt, az alapot besározza. Mindezek elvégzése után kezdődik meg a tulajdonképpeni kemenceépítés. Régebben nádból vázat csináltak, de utóbb divatba jött a cserépfalú kemence. Régi, törött tetőcserép157