A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Koppány János: Tótkomlósi gyermekjátékok sárral, földdel

A pordobálás, kemencekészítés, nyomcsinálás játékait inkább fiúk játszották, de szórványosan a lányok is. Ami a kort illeti, ezek a játékok az iskolás kort még el nem ért gyermekek játékai voltak. Határozott határvonalakat húzni természetesen nem lehet. Csak nagy általánosságban mondhatjuk : inkább a kisebb gyermekek játékai voltak ezek. Nyáron, amikor erősebb zápor verte el a vastag port, és tócsákba gyűlt össze a víz, új játékot kezdtek a gyerekek. Alig állt meg az eső, beletapostak a meleg, pocsétás vízbe. Csúszkáltak (klzali sa). Az árokpart széléről egymás mellé zárt lábbal ereszkedtek a vízbe. A felázott föld a gyermekek súlyától összetömörödött, és síkossá lett. Lecsúszó lábuk nyomán két vályúszerű mélyedés maradt. A vízbe érve megfordultak, és kezükkel lespriccelték a csúzdát (klzacku), hogy csúszósabb legyen. Addig csúszkáltak, míg meg nem unták, vagy el nem romlott a csúszda. Volt még egy másik változata a csúszkálásnak. Az árokpart szélén, az utcák hosszában általában fák sorakoztak. Ezekbe az árokpart közelében levő fákba kapaszkodtak, és háttal a víznek, váltott lábbal csúszkáltak. Ezek rövid csúszdák voltak, de nyomuk az előbbiekhez hasonló. A csúszdák nedvesítését a vízbe csusszanás után lábukkal végezték el. Csúszkálás alatt fogták mindig az árokparton levő fát. A felázott árokban nagyszerűen lehetett sarat taposni (blato dlávit'). Körbe-körbe egy helyben járkálva taposták a víz alatti sarat úgy, hogy a lábfejükkel összefogott sár egyre magasodott. Ezt a sártaposást a kicsinyek nagyon szerették csinálni. A sár ilyen taposását szívesen csinálták a vásárhelyi gyerekek is, amikor „csök"-öt tapostak. A nyári záporok vize, amilyen gyorsan összegyűlt az árkok mélyedéseiben, olyan hamar fel is száradt a kánikulai melegben. A víz eltűnése után az agyagos fekete föld — mielőtt még megrepedezett volna — nagyon jól formálható gyurmává szikkadt. A gyerekek emberfej nagyságú darabokat kapartak. Ezt jól kidolgozták (virobili), meggyúrták, hogy egyenletes töménységű legyen. Kidolgozáskor a járdák pallóihoz, köveihez, betonjához ütögették. A jól kikészített sárral árnyékos helyre ültek le. Szétterpesztett lábuk között, sima felületen mintázták játékaikat : a ház körül látható állatokat. Ezeknek nagyon egyszerű formát adtak. Nem dolgozták ki az állat minden testrészét egyforma részletességgel. Ösztönösen alkalmazkodtak az anyagszerűséghez. Az állatokra jellemző testrészekre fektették a súlyt, így a lovaknál a sörényt és a farkat, teheneknél a szarvat, disznóknál a hengeres testet, galamboknál a pávagalambok jellegzetes farkát mintázták meg. Ha ezekre a nagyon leegyszerűsített figurákra nézünk, mégis felismerjük bennük a megmintázott állatot. Ugyanilyen módon egyszerűsítették a tárgyakat is. Ezek tömegükben hatottak annak, aminek gyermeki tervezésük szánta. A tárgyak egy-egy részét csak éppen jelezték, és mégis olyannak hatott, mint a valóságos. Az alkotás ihletében beszéltek. Mindegyik mondta, hogy mit csinál. „Most én csinálok egy lovat. Ez lesz a mi Mirzánk." Alakította közben a törzsét. Csinálta a Mirzát. Készen lett. Ami Mirzává tette ezt a kis agyagfigurát, az nem volt más, mint behajlított nyakának az íve. Ráismertek. Dicsérték vagy ócsárolták megjegyzéseikkel, mint a felnőttek. Ha nem akart kialakulni a kívánt forma, nem sokat bajlódtak, összedobták a sarat és átgyúrták. Kezdték elölről. Az elkészített állatokat, tárgyakat megfelelő helyre tették. Az állatokat az istállóba, ólba, kúthoz, a tárgyakat az udvarra, színbe. Rendszerint addig játszottak ezekkel a figurákkal, amíg sárosak, nedvesek voltak. Száradás után rendszerint a ragasztott részek elváltak, leestek. Nem lehetett tartósan ragasztani őket. Amíg nedvesek voltak, és maguk a gyerekek is sárosak, addig ha el is romlott valami, kéznél volt a sár, könnyen ki lehetett javítani. Játékukban minden sárból volt. Rendszerint ha a játék menetében valami hiányzott, akkor menten elkészítették. A fiúk a férfiak dolgát, a lányok az asszonyokét végezték. így a fiúk az állatokat etették, itatták, gondozták, legeltették, befogták. A lányok sütöttek, főztek, gyermeket gondoztak. Az iskolás korú gyermekek kedves játéka volt a nyári esőzések után a sárdobálás (blato lúcat). Hajlékony, ujjnyi vastag ,60—80 cm hosszú vesszőt vágtak a kezük ügyébe eső fűz119