A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Manga János: Szokások Tótkomlóson

Bindri Gyulánénál, s minden alkalommal egy forintot adott neki. Karasz Ádámné anyja a szemverés elleni védekezésként — különösen ha ettől többször is megbetegedett, — a gyermek balkezére farkasfogat és régi pénzt kötött. A farkasfogat és az érmét kifúrta, egy vékony spárgára felfűzte, és úgy kötötte rá a gyermek csuklójára. Általában két régi pénzt használtak erre a célra, és ezek között volt a farkasfog. A farkasfog és a régi pénzek gyakran a gyermeknek egy-két éves koráig is a csuklóján maradtak. Karasz Ádámné meg is mutatta a farkasfogat (kb. 10—12 mm-nyi hosszú csigaféle), és megjegyezte, hogy ma már nem hisznek ebben, a gyereket, ha valami baja van, az orvoshoz viszik, de végül is ezt mondta : „elviszem a farkasfogat, hátha lesz menyem, és akkor kell az unokáknak." A beteg kisgyermek gyógyítására még számtalan babonás eljárást ismertek a „régi öregek." A rontás ellen ólmot is öntöttek. Ha görcsei voltak, a kéményből kormot kapartak, s azt itatták meg vele, égetett hajjal füstölték, stb. A keresztelőt régebben a szülés után néhány napra tartották. Karaszné keresztanyának a testvérét, keresztapának pedig a testvére férjét hívta. Mások a barátnőjüket választották. A keresztszülőket a bábaasszony hívta meg. A gyereket vasárnap keresztelték az istentisztelet után. A keresztelő után az újszülött vánkosa alá pénzt dugtak, hogy ha felnő, jómódú és szerencsés legyen. A névválasztás kétféleképpen történt. Az első fiú az apja, az első lány az anyja nevét kapta, a többit olyan névre keresztelték, „amilyet hozott", amilyen nevet jelzett a naptár. A keresztelő napján lakomát tartottak, amely az ebéddel kezdődött. Meghívták a keresztszülőket, a rokonokat és a szomszédokat. A megjelent vendégek ajándékul süteményféléket, rétest, herőkét, fánkot, kiflit vittek, a keresztanya mindig herőkét vitt. Amikor Karaszné fiának a keresztelője volt, a keresztanya egy porcelántányért vágott az ajtóhoz, hogy a gyermek életben maradjon, és egészséges legyen. Amíg a gyerekágyas asszony feküdt, a rokonok ellátták ennivalóval. A keresztelés utáni szerdán a komaasszony vitte az ételt: levest, tyúkhúst, birkapaprikást, süteményt. Akik a keresztelői lakomán részt vettek, szintén vittek valamelyik nap ebédet. A keresztanya egyéves korában ruháravalót ajándékozott keresztgyerekének. A keresztgyerek húsvétkor is kapott ajándékot. A gyermekágyas asszony a keresztelőig nem kelt fel az ágyból, a szobát nem hagyta el. A lámpát nem volt szabad eloltani, nehogy a rosszak elvigyék vagy kicseréljék az újszülöttet. A keresztelést követő szombati napon reggel ment a templomba na vácku. Ilyenkor nem az asszonyok helyére ült, hanem a férfiak első padjába. Az istentisztelet után a bába az oltár elé vezette, ott letérdelt, a bába mögé állt, és elmondták a miatyánkot. Ettől az időtől kezdve az asszony már szabadon járhatott. Az első világháború után ezeket a szokásokat már egyre kevesebb háznál tartották. Bencsik Pálné 50 éves volt zsellérasszony, most tsz. tag, a mai keresztelőt „másnak" mondja. Komának és komaasszonynak most is a testvért, a jóbarátot hívják. A gyerekágyas asszonynak most is visznek ennivalót, a keresztelés után, de már nem a régi ételeket, hanem tyúklevest, csirkepaprikást, rántott húst, krémest, tortákat stb. Emlékszik arra, hogy régen a születést követő vasárnap vitték megkereszteltetni a gyereket, most azonban a születés utáni második-harmadik héten. Keresztelőt most is tartanak, még nagyobbat, mint régen s erre a keresztszülőket, a rokonságot, a szomszédokat, a gyerekágyas asszony keresztszüleit szintén meghívják. Az újszülött gyermek nevét a szülők választják meg, minden megkötöttség nélkül. A szülés most a szülőotthonban történik, ahol a szülő asszony nyolc napig marad, aztán megy haza. A keresztszülők régebben keresztelői ruhát és pólyát, mostanában teljes kelengyét ajándékoznak az újszülöttnek, a lánynak arany fülbevalót stb. Néhány évtizeddel ezelőtt is vett ajándékot az a keresztszülő, akinek erre tellett, de az ajándék nem volt olyan általános, mint mostanában. „Az emberek most jobban keresnek, jobban telik az ajándékra."

17 11