A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

†Diószegi Vilmos: A tótkomlósiak hitvilága

seggit. — A tyúkokat Luca-naptól karácsonyig nem szabad hívni etetéskor, csak úgy kell szórni a szemeket nekik. Azért nem szabad a baromfit hívni, mert meghallja a szomszédasszony, és akkor övé lesz a tojáshaszon. A tilalmak mellett vannak előírt cselekmények is, amelyek végzése elősegíti a jobb tojóképességet. Sok tojás lesz, ha Luca napján tollat foszt a gazdasszony. Azért kell tollat fosztani, hogy a tyúkok segge széles legyen, mert akkor könnyen tojnak. Luca napján mosni kell, hogy széjjel mossák a tyúkok seggit, mert akkor is könnyebben tudnak tojni. „Mosni kellett Luca napján, hogy úgy menjen szét a tyúkok feneke, mint ahogy a ruha megy széjjel. Akkor könnyen és sokat tojnak." Bizonyos jeles napokon még a tésztagyúrással is a tyúkok tojóképességét növelték, analógiás úton. „Luca-nap szoktunk pogácsát csinálni, akkor kezünkről a tésztát ledörzsöljük, hogy minél több apró tészta hulljon le. Ezeket odaadjuk a tyúkoknak, s olyan sok lesz a tojás." A tyúketetés módja is a tojáshozamot igyekezett biztosítani. Luca-naptól kezdve karácsonyig férfinak kellett etetni a tyúkokat, a kosarat a lába közé vette, aztán úgy szórta a magot. Hogy úgy hulljon a tyúkokból a tojás, mint ahogy a kosárból a mag. A tyúkok eleségét is igyekeztek olyan erővel felruházni, ami biztosítja a jó tojóképességet. Luca-napon bevittek egy szakajtókosarat, és otthagyták az asztal alatt karácsony estig. Ebbe a szakajtókosárba mindenféle apró magot tettek, zabot, lencsét, kölest, kukoricát, búzát, árpát, amit megeszik a tyúk. Karácsony napjától, amíg tartott, ezzel etették a tyúkokat. Az eddig bemutatott mágikus eljárások csupán a saját aprójószágra irányultak, a szomszédokét nem érintették. A komlósiak azonban ismertek olyan eljárásokat is, amelyek úgy biztosítják a saját tojáshasznot, hogy közben a szomszédét elveszik. Az egyik ilyen eljárás a tyúk piszkálása. Luca-nap hajnalban piszkafával meg kell piszkálni a tyúkokat, és ezt kell mondani magyarul: tojjatok, kotoljatok, szomszédasszonyé se nem tojjon, se ne kotorjon. Ennek a cselekménynek volt szlovák nyelvű mondókája is, azonban egészen rövid: „Luca napján megpiszkáltuk a tyúkokat és közben azt mondtuk: tojjatok, tojjatok (nest'e, nest'e)" Egyesek szerint a férfiak végezték ezt a termékenyítő varázslást. Egy másik ilyen, másét elvéve magáét gyarapító cselekmény a szalmalopás. Luca napján a szomszédból szalmát lop és beleteszi tyúkjainak a fészkébe. Ezzel a másik asszony tyúkjaitól elveszi a szerencsét, és az a saját tyúkjaié lesz: jobban tojnak. A tojásokra irányuló mágikus cselekmények természetesen nem korlátozódnak csupán a bő tojáshozam biztosítására. A gazdasszony azt is igyekezett elérni, hogy a tyúkok egy helyre tojjanak. Ezért Luca-naptól karányocsig abroncsból etetik a baromfit, akkor nem szórják el a tojást, hanem egy rakásba tojnak. Ezt a varázsló eljárást feltűnően kevesen ismerik a komlósiak közül, határozottan elszigetelt jelenség. A gazdasszonyoknak természetesen nemcsak az volt a céljuk, hogy tyúkjaik sokat tojjanak, még pedig ne szerte-szét, hanem az is, hogy a tojások fiasak legyenek. Éppen ezért Luca napján fokhagymát adnak a kakasnak, így jobban „tapossa" a tyúkokat. Akik hozzáértőbbek, azok pontosan tudják, hogy minden kakasnak három gerezd fokhagymát kellett tisztítani és a három fokot korán reggel kellett megetetni. A kakas termékennyé tételében is helyet kap a már említett Luca napi megpiszkálás. „A piszkafával megpiszkáltuk a kakast Luca napján, hogy ügyes legyen a tyúkokkal. Férfiak piszkálták meg, hogy sok csirkét csináljon." Természetesen nemcsak a kotló alá kerülő tojásokhoz fűződnek hiedelmek. A tojás elálló képességével kapcsolatban azt tartják, hogy az augusztus 15 és a szeptember 8. kö107