A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)
Manga János: Szokások Tótkomlóson
a templomban is játszott orgonán. 1951-től az evangélikus egyházban a kántori teendőket végzi. Vallásos ember, sokat olvassa a bibliát, mert — amint mondja — a bilibából megvilágosodott. A község lakosságával mesterségénél fogva is kapcsolatot tart, de a múlt és a jelen között sohasem vont párhuzamot. Az élet jelenségeit a vallás, az egyház szemszögéből nézte. Mint kántor, részt vett a házassági, temetési szertartásokon, de hogy ott azokon kívül, amiket az egyház előír, a nép mit tart, vagy mit végez, nem tudja, nem is érdekli. A temetési szertartások közben azt vette észre, azt jegyezte meg magának, hogy rokonaik egyházi temetésére a párttagok is elmennek, az esküvői szertartásokkal kapcsolatban pedig azt figyelte meg, hogy kb. 1951 óta egyre gyakoribb, hogy a párttagok, különösen a katonatisztek már nem esküdnek a templomban. Adatközlőink és énekeseink közül, akiket többször is meghallgattunk, még a következőket soroljuk fel : Antal János 46, Antal Jánosné 50, Bencsik Pálné 46, Benyó Jánosné 55, Böjtös Pálné 70, Csiernik István 63, Csiernik István 34, Farkas János 72, Hirka Jánosné 46, Karkus Jánosné 48, Karkus Pálné 52, Karkus Erzsébet 12, Klaukó Pál 57, Lehoczky Mátyás 76, Lehoczky Pálné 53, Molnár Istvánné 44, Rusznák Györgyné 25, Ruzsiák Jánosné 60, Tomka Judit 67 éves. Idősebb adatközlőink — amint láttuk — kivétel nélkül utaltak arra, hogy a régi öregek milyen vallásosak voltak. Egyházi (templomi) éneket otthon a családban nemcsak az ünnepeken, hanem máskor is, munka közben is énekeltek, sőt a lakodalom is egyházi énekekkel vette kezdetét. Vallásos tárgyúak voltak a starejsí-k versei, beszédei, köszöntői is. Körülbelül a századfordulóig az egyház, a templom befolyása az élet minden vonatkozására, a közösség minden rétegére és korosztályára kiterjedt. Mivel a népi rítusoknak, a népi hitvilágnak és a vallásnak közösek a gyökerei, a vallásosság sok tekintetben megtartója volt a babonás gondolkodásnak. Egyik-másik lelkész azonban, aki a szokásoknak, a népi rítusoknak főleg külsőségeit, a formáit ismerte meg, azokban a szlovákság sajátos népi tradícióit látta. Adataink azt bizonyítják, hogy a szokásformák, a népi rítusok, a hitvilág lazulása, fokozatos eltűnése sok tekintetben együtt járt a vallásos élet lazulásával is. Ez pedig a századforduló utáni esztendőkben válik egyre erőteljesebbé.Hrdlicska Lajos igazgató lelkésznek a tótkomlósi egyházról írt jelentése, amely az 1905. és 1906. évről számol be, már gyakran panaszkodik a vallásos élet hanyatlása miatt : „Az istentiszteletek látogatása általában meglehető, nem egyszer azonban egészen gyönge. A nyári katechizáció teljesen elmarad... 9 Az ifjúság elmarad az eljegyzési ünnepélyekről is... Nem szabad elhagynunk a régi jó és dicséretes szokásokat... Szülők, násznagyok és különösen egyházunk elsőbbjei segítsetek... 10 Szomorú tünet az is, hogy úgy az 1905., mint az 1906. évben találkoztak oly párok, amelyek az egyházi esketést mellőzték. 11 ...a keresztapáknak is hitet kell vallani a kisdedek helyett... ma már a keresztapák sem jönnek ezen fontos functiohoz... 12 ...legtöbb esetben lelki betegünk megmételyezése, lelki gondozásunk hatáskörén kívül, idegenben történik, ahova megélhetés céljából mennek híveink. (Itt a lelkész elsősorban nyilván arra a fiatalságra gondol, amely ebben az időben már tömegesen végez idénymunkát a közelebbi-távolabbi uradalmakban.) Ott azután olyan erkölcsöket sajátítanak el, melyekkel nemcsak magukat, hanem az itthon valókat is megfertőzik." 13 A családi élet alkalmai Születés A születés és a keresztelés szokásairól Horváth Sámuel 1880-ban kiadott munkájában mindössze annyit ír, hogy „A bába a keresztapát és anyát, hozzá a legközelebbi rokonokat és szomszédokat a keresztelés után két órakor tartandó lakomára meghívja. Az avatás napján csupán a keresztanya hívatik meg néhány legközelebbi rokonnal." 14 9
