A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Békéscsaba, 1973)

Sterbetz István: A székipacsirta Orosház környékén

A táblázatból kitűnik a kis populáció évenkénti erős hullámzása. A Fehértó közvetlen környékén is esztendőről esztendőre más legelőrészeken, váltakozó számban jelentkeznek és néha 3—6 km-es távolságokon szétszóródva, Szőkehalom, vagy Kakasszék szikeseire is elvetődnek a fészkelők. Mivel a hortobágyi tapasztalatok hangsúlyosan területhű madárnak mutatják be ezt a fajt, szembetűnő, hogy a délalföldi fészkelés ilyen állandójellegű határozatlansággal alakul. A kardoskúti költőpárok ide-odatolódó területfoglalására azonaban a helyi viszonyok ismeretében könnyű megtalálni a magyarázatot. A székipacsirta ugyanis a száraz szikpadkák peremén kaparja ki a fészekalját rejtő, sekély gödröcskék — Orosháza környékén is többnyire a hortobágyi biotópját jellemző : Artemisio-Festucetum pannonicum növénytársulásban. A padka tövében kiképzett mélyedést szabad oldaláról marhatrágya darabkákkal, vagy kiapadt vízjárások felcserepesedett talajrészecskéivel gátolja körül, hogy ilymódon védje a fészket az összefutó esővíz kártételeitől. Ez a fészeképítési mód megkívánja, hogy költésidő kezdetére már huzamosabb idő óta szárazon álljék a fészkelőterület. A Kardoskúti-Fehértó „szikfokjai" azonban ilyenkor még gyakran vízzel borítottak, vagy legalább is nem kellően szárazak. A tókörnyéki természetes rétek kb. 200 holdas terjedelme már önmagában is szűk terület, de ezen belül még jelentéktelenebb az a növényzeti és talajadottság, mely a madár számára minőségileg megfelel, így azután könnyen érthető, hogy ez a hatalmas téradottságokat igénylő, jellegzetesen pusztai faj nem foglalhatja el évről-évre következetes visszatéréssel az eredetileg kiválasztott fészkelőhelyeket. Ilyen kényszerű áttelepüléssel magyarázható az 1967 évi szőkehalmi eset is, amikor nem természetes pusztakörnyezetben, hanem egy rétszéli búzatábla víznyomásos, 2. kép : A magyar székipacsirta alfaj (Calandrella brachydactyla Hungarica Horváth 1956) Figure 2: Hungarian subspecies of the short-toed lark (Calandrella brachydactyla hungarica Horváth 1956) 239