A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Békéscsaba, 1973)
Ecsedy István: Újabb adatok a tiszántúli rézkor történetéhez
emelték. 13 így kerültek a Cernavoda III.—Boleráz jellegű edénytöredékek a halmok felhordott földjébe. A 6. halom feltárása folyamán került elő a halom alatti eredeti járószinten, a centrumtól 7,2 m-re Ny-ra egy tapasztott tűzhely maradványa (Jelzése : Ti). Ez egy erededtileg kör alakú, peremes, 4—5 cm vastag átégett felület, mely alatt a talaj 8—10 cm mélységben égett át. Átmérője 83 és 66 cm volt (9. kép). Körülötte égett csontok és edénytöredékek voltak. A tűzhely a halom legmagasabb pontjától 153 cm mélységben került elő, és mivel a Cernavoda III.—Boleráz anyaggal jellemzett igen vékony, sárgásbarna színű kultúrréteg felső szintjén helyezkedett el, az egykori járószint és a halom relatív magasságának pontos meghatározását is elősegítette. Ebbe a járószintbe ásták a 6. halom alaptemetkezését (1. sír). Az említett igen vékony kultúrrétegen kívül két objektum került elő a 6. halom feltöltése alatt. A T2 jelzésű tűzhely a centrumtól É-ra 4 m-re, az eredeti járószintet jelző sárgásbarna színű kultúrrétegben volt. Körülötte edénytöredékeket, néhány állatcsontot gyűjtöttünk. A tűzhely szabálytalan alakú, erősen rongált, használata nyilvánvalóan rövid időre korlátozódott. A halom centrumától K-re, 5 m-re a felhordott részt képező szürkésfekete humusz eltávolítása után került elő az eredeti naplóban „A" jelzést viselő objektum. Ez egy nagyméretű, vastagfalú edény volt, mely a halom alapját képező eredeti felszínen állt, és ebben a helyzetben roppant össze. Töredékei több rétegben hevertek egymáson. Az edényt felülről jövő nyomás, a halom földtömegének a súlya törte össze, így a nyaktöredékek egy része belső oldalával felfelé fordult. Az összetört edény mellett egy szarvasmarha alsó állkapcsa és néhány kisebb edény töredékei voltak (10. kép). A nagy edény egyenes pereme alatt kettős rátett gerincborda fut körbe, enyhén ívelt felsőrészű, erősen öblösödő, fenékátmérője viszonylag kicsi. Felülete durvított, vöröses színű. Legnagyobb kiöblösödésén két nagy szalagfül helyezkedik el (11. kép). Az eredeti járószinten talált két tűzhely, és különösen a leírt „A" edény alapján feltételezhető, hogy ezek a halom központi, 1. sírjával összefüggésben, a halom építését közvetlenül megelőzően kerültek ide. A gödörsíros kurgánok körében eléggé általános jelenség, hogy az egyes sírokkal kapcsolatos kultikus jellegű emlékek (áldozat nyomai, mellékletek) nem a sírokban, hanem azok közvetlen közelében, az eredeti járószinten, a kurgán feltöltése alatt találhatók. 14 Az 5. halom hasonló jellegű objektumai szintén a központi sírral való kapcsolatokra mutatnak. Az 5. halom feltöltésében szintén az említett anyag fordult elő rendkívül szórványos töredékek formájában. A halom központi része alatt öt tűzhelymaradvány volt az eredeti járószinten. Ezek egy szabálytalan kört képeznek a halom centruma körül, melynek sugara 6—8 m. Meg kell jegyeznünk, hogy az 5. halom alatti járószinten csak a tűzhelyek által körülvett központi részen jelentkezett a Cernavoda III.—Boleráz jellegű cserépanyag. A tűzhely formája és szerkezete megegyezik a 6. halom alatt talált két tűzhellyel. Az 5. halom 1. tűzhelye (Tx mellett, ennek keleti oldalán gondosan csomóba rakott állatcsontok voltak. Ugyanilyen csontkupac volt a tűzhely ÉNy-i oldalán is. A 2. és 3., valamint az 5. tűzhely mellett a szokásos cseréptöredékeken kívül más nem volt, a 4. tűzhely fölött szarvasmarha csontvázának összefüggő része került elő, fej és végtagok nélkül. A csontok háton fekvő helyzetben voltak, köztük néhány fog is előkerült. Az állatcsontváz-rész É—D irányban fekszik (12. kép). Az egyetlen árokkal átvágott 5/a halom ásatása során csak néhány darab későrézkori kerámia került elő. Az 5. és 6. halomtól északra fekvő területen került sor arra a próbaásatásra, melynek során a további Cernavoda III jellegű leleteket találtuk. (Feltárásra kerültek az 5/1. 1., 5/1. 2. jelzetű árkok és a 6/1., 6/II., 6/IIL, 6/IV. jelzetű szelvények. Térképre rögzítésük nem minden esetben történt meg (8. kép). Az 5/1. 1. jelzésű kutatóárokból csak néhány cseréptöredék került elő. A többi felület bontása folyamán 60 cm mélységben igen kemény, szikes réteg került elő, amelybe csupán 8
