A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Békéscsaba, 1973)

Bakay Kornél–Kiszely István: Újabb adatok Békés megye honfoglaláskori történetéhez

bal fele hiányzik. Vázcsontokból csak igen töredékes hosszúcsont-diaphysisek maradtak meg. Életkorát jól meghatározza az első maradandó felső metszőfog és az első felső maradandó őrlőfog jelenléte. Antropometriai vázcsontadatok nem voltak felvehetők, a femur diaphysis-részéből kiszámítva azonban életbeni termete 115 cm lehetett. Neme természetesen szintúgy nem határozható meg morfológiailag, mint ahogyan azt nem határozhatjuk meg a 3. sz. sír esetében sem, valószínűbb azonban, hogy leánygyermek volt. Antropológiai adatai nem voltak megállapíthatók mindössze a koponya hozzávetőleges hosszából (165 mm) és szélességéből (137mm) következtethettünk, hogy az illető 83,03-as Martin 8: l-es jelzőértéke brachykephal volt. A homlok feltűnően meredek, a hosszúcsontok felszíni sequesteresek, lehetséges, hogy az illető gyermek halálát rachitis okozta. Típusa részben gyermekkora, részben pedig pathologiás státusa miatt nem határozható meg, az igen széles orrgyök, finom reliefű, falcsont felé egyenletesen emelkedő koponyaboltozat valamely brachykran europomongo

lid típusra enged következtetni. Lambdavarratnál egyrészű inkacsont.

8 A temetőtérképről világosan látható, hogy a feltárt 5 sír egy soros elrendezésű, nagyobb sírszámú temető kis része csak. Az elpusztított sírok számát megközelítően sem lehet megadni, mivel a nagyarányú dúlás a nyomokat is eltüntette. Csaknem biztos azonban, hogy a 4. és 5. sír sorában még vannak fel nem tárt sírok. A gerendási honfoglaláskori temetőnek antropológiailag feldolgozható anyaga mindössze 5 csontvázból áll. A töredékes, feldolgozott anyag két férfi, egy nő és két gyermek csontvázát tartalmazza. Típusjelleg szerint a leletekben dominál a cromagnonid típus, többnyire olyan más típussal való keveredésben (pamíri, kelet-balti, gyengén mongolid), amely jellemzi az ország más területén talált X—

XI. sz.-i köznépi magyar temetők emberanyagát. E kis anyagban a magyarság vezetőrétegéhez kötött turanid-, illetve türk-jellegek nem fordulnak elő, a cromagnonid típusjelleg származhat a magyarság őshazájából, a „depigmentált cromagnonid" elemekből éppúgy, mint Etelköz helyi lakosságától; bár nem ismerjük, de valószínűleg erős cromagnonid jellegű lehetett a Délkelet-Tiszántúl alaplakossága is a magyarság előtt. Az 1. sír keletbalti típusa „jó magyar" jelleg. Bizonyos fenntartással azt állapíthatjuk meg, hogy meglehetősen homogén populációval állunk szemben, egy olyan néppel, amely igen nagy keveredésen ment keresztül, így egyetlen tiszta típusjelleg sem mutatható ki, ugyanakkor igen jól beilleszthető termetét, típusát, antropológiai méreteit, jellemzőit és anatómiai variációit illetően a Lipták által feldolgozott Alföld-i magyarság köznépi temetői közé. Nevezetesen a szabadkígyósi, orosházi, békési és szarvasi temetők embertani anyagával mutat erős rokonságot.

14 Mezőkovácsháza Hasonlóan csonka a mezőkovácsháza-templomföldi temető is. Mezőkovácsháza és Végegyháza között, az országúttól keletre, a Szárazér partján, az ér által hurkosán közrefogott dombhát legmagasabb részén, közel a Fülöp-tanyához nagy homokbányát nyitottak. A homokbányászás már évek óta folyt, a régészeti leleteket azonban csak 1970. nyarán jelentette be a bányamester. Több sírt megsemmisítettek, az egyik csontváz mellett leleteket is találtak : bronz nyakperec, gyöngysor, karkötő, gyűrű és 2 db két félből összetett bronz fülesgomb volt a leletegyüttesben, amely végül is a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumba jutott. A homokbányászás során nagyszámú sírt kellett elpusztítania a munkásoknak s nyilván ez a magyarázata annak, hogy a Békés megyei régészeti topográfia keretében elvégzett gyors leletmentő ásatás mindössze 7 sírt eredményezett (V. tábla). /. sir. A sírgödör hossztengelye 200 cm, a gödör szélessége a koponyánál 62 cm, a lábnál 60cm. Tájolás: Ny—

К (310°). A sírgödörben 80cm mélységben nő közepes megtar72