A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Békéscsaba, 1973)
Grin Igor: Hat délszláv népdal Battonyáról
Vladeta jó lovát meghajszolta, Merő fehér habba öltöztette. ím, így szólott jó Milica cárnő: „Áldjon Isten, hercegnek vajdája! Miért, hogy jó lovad meghajszoltad, Merő fehér habba öltöztetted? Talán bizony Koszovóról jössz most? Talán láttad fényes hercegünket, Jó uramat, s te uralkodódat?" lm, válaszol Vladeta, jó vajda: „Isten áldjon, én cárnőm Milica! Bizony jártam síkján Koszovónak, De nem láttam fényes hercegünket! Hanem láttam Zelenkót, a lovát, Koszovón át törökök hajszolták. Már a herceg, lelkét kilehelte." Meghallja ezt jó Milica cárnő, Ömlik könnye, végig fehér arcán, Megkérdi még jó Vladeta vajdát: „Áldjon Isten, Vladeta vojvoda! Hogy ott jártál, síkján Koszovónak, Láttad deli kilenc Jugovicsot, Tizediknek az ősz Bogdán Jugot?" ím válaszol Vladeta, jó vajda: „Bizony jártam síkján Koszovónak, Láttam deli kilenc Jugovicsot, Tizediknek az ősz Bogdán Jugot. Koszovónak közepén megálltak Vállig véres mindenikük karja, Vértől fényes kardjuk markolatig. Erős karjuk végül lehanyatlott, Kaszabolván ezernyi törököt!". Megkérdi még jó Milica cárnő: „Áldjon Isten, Vladeta vojvoda, Mikor jártál síkján Koszovónak, Talán láttad két kedves vejemet, Brankovicsot, Milos Obilicsot?" „Bizony jártam síkján Koszovónak, Bizony láttam Milos Obilicsot, Koszovónak közepén megállott, Kopj áj ár a reátámaszkodott, Jó harci kopjája kettétörött, Magára meg rontottak törökök, Úgy vélem, már elérte halála! Brankovicsot meg nem láttam sehol, Nem láttam én, ne lássa a nap sem! Elárulta fényes hercegünket, Te uradat, én uralkodómat! Te uradat, én uralkodómat!" 229
