A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Békéscsaba, 1973)

Grin Igor: Hat délszláv népdal Battonyáról

Mindkét adat tartalmazza a szereplők vázlatos jellemzését. Vuk teljesebb szövege közli a párbeszédet is az események logikai sorrendjében ; ismét mindkét változat beszámol a szerelméért túl nagy árat szabó pásztorleány haláláról, a tragikus esemény megoldását adva ezzel. Utolsó példánknak, Stepanovic 156. sz. énekének

24 21 sora rövidítés nélkül ide kívánkozik. Ez a népdal, hasonlóan a 119. számúhoz, rendelkezik a szerkezet mindazon elemeivel, amelyek a battonyai dalból hiányoznak. Itt nem következik be a tragédia, tehát bünhődésről sem eshet szó. De együtt van a zárt szerkezetű dal minden szükséges eleme: a délszláv népköltészetben oly gyakori, költői kérdéssel való indítás, a bátyjának ebédet hozó leány megejtő szépségének leírása, a rövid — de emberi indulatokat feltáró — párbeszéd, a leány józanságát példázó befejezés.

25 „Cija f ono zelena livada, zabranjena, a ne pokosena? Na njoj Ivo vrane konje pase, vrane konje, sive sokolove. Seka mu je rucák donosila. Sede Ivo rucák rucevati, Seka svoje Usee umivati. Sinu Usee ko zarano sunce, dva obraza, dva dula rumena, dve ocice ko dve trninice. Al govori bratac svojoj seki: — Sek о moja, lepa lisca tvogal Sramota je da ga tudin ljubi, a greota de ga ja obljubim. Ide seka star оj miloj majki: — Oj, starice, stara mila majko, reFte meni dva arsina platna, dva merena, a dva nemerena, da ja krijem od Ivana Usee, od Ivana капо od tudina, od tudina капо od Turëina!" (Kinek zöldell üde levegője, Elkerítve, de le nem kaszálva? Holló ménest legeltet ott Ivó, Holló ménest, szürke sólymok raját. Édes húga az ebédjét hozta. Leül Ivó ebédjét költeni, Arcát kezdi húga üdíteni. Felragyogott, mint kelő nap pírja, Két orcája, két vérszínű rózsa, A két szeme szúró tövis párja. Ekkor így szól szép húgához Ivó: —• Édes húgom, de szép a te orcád! Nagy szégyen biz' ha más megcsókolja, Az meg nagy bűn, ha én csókolgatom! Indul a lány öreg jó anyjához: — Jaj, kedvesem, öreg édesanyám, Vágjon nékem két rőf fehér vásznat, 223