A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Békéscsaba, 1973)

†Banner József: Elek község német személynevei

Ha a fenti névsort összevetjük az 1. táblázat adataival, láthatjuk, hogy mindegyik ott zserepel a századforduló leggyakoribb családnevei között. Ez a párhuzamosság nem csupán a matematikai valószínűség eredménye, hanem azt is jelzi, hogy éppen a leggyakoribb családnevek viselői között volt leginkább szükség a megkülönböztetésre. Valószínű tehát, hogy a ragadványnevek valamilyen formában már a múlt század elején megjelentek, s egy részük több nemzedéken át öröklődve jutott el korunkig. Ezt az adatközlők is megerősítik, akik számos esetben nyilatkoztak úgy, hogy a kérdéses ragadványnév mai viselőinek már az ükapját is így hívták, és amikor egy-egy homályos jelentésű vagy eredetű név után érdeklődtem, többször volt az a válasz, hogy nem tudják, de nagyon régi. Sajnos, a S. i?.-nél régibb írásos dokumentumokat a ragadványnevekről lényegében nem találtam. Az a tény azonban, hogy Arad vármegye Törvényhatósági Bizottságának 1920-tól 1923-ig Eleken tartott közgyűléseinek jegyzőkönyveiben

15 az egyes bizottságok eleki tagjai részben ragadványnevükkel is rendszeresen szerepelnek (2/1920. kgy. sz. : „Wittmann György (stutzer)"; 3/1920. kgy. sz.: „Wittmann György (Маха) ... Wittmann Antal (toncsi)" stb.), arra enged következtetni, hogy az azonos nevűek megkülönböztetésére hivatalos helyen is használták korábban a ragadványneveket, ha ritkán is. Az aradi levéltár eleki anyaga bizonyára tartalmaz jónéhány régi ragadványnevet is. A hivatalos fórumok egyébként általában ridegebb, hivatalosabb módszereket alkalmaztak a megkülönböztetésre : a név után a házszámot írták zárójelben, az iskolában pedig a név után tett sorszámozással különböztették meg az azonos család- és keresztnevűeket. A ragadványnevek hivatalos jellegű használata azonban még napjainkban is él: a Németországban elhunyt elekiekről a templom kapujára kifüggesztett hirdetmények szükség esetén közlik a ragadványnevet is, mint pl. a következő esetben: „Niedermayer György (Tepsi) 76 éves korában meghalt Németországban" (1967. január 8.). A megkülönböztetés gyakorlati célzata mellett nem jelentéktelenek természetesen a lélektani tényezők sem a ragadványnevek létrejöttében. így elsősorban a népi humorérzék, a feltűnő, a különös iránti érdeklődés. Egyik adatközlőm (Ruck Ádám, 83 é.) pl. így magyarázta a ragadványnevek létrejöttét: „A háború előtt (t. i. 1914 előtt) jó élet volt itt, összetartottak az emberek, szegények, gazdagok egyformán. Ha tűz volt, szaladt az egész falu, segítettek, ajándékokat adtak. Jókedvűek voltak, jóban voltak egymással, tréfáltak, neveket adtak." A ragadványnévadásban és azok nyelvi formájának alakulásában jelentős szerepük volt a román béreseknek, cselédeknek, akikről már Fényes Elek is megemlékezik idézett cikkében. Számuk a századforduló táján már meghaladta az ezret, de 1945-ig kevés kivétellel a német gazdák cselédei, tanyásai voltak. A múlt század vége felé a nyári-őszi munkaidényre évről-évre tömegesen jelentek meg Eleken, s mivel az egyre nagyobb földterületeken működő eleki parasztgazdaságok munkaerőhiánnyal küszködtek, közülük sokan itt ragadtak, megtelepedtek a tanyákon, majd a község peremén. A német munkaadók és a román munkások kapcsolata általában jó volt, egymás nyelvét is megtanulták, de legalább is a német paraszt biztosan megtanult románul (innen a sok román jövevényszó főleg mezőgazdasági szókincsükben.) A román cselédek, akiktől sok ragadványnév származik, a megkülönböztető és a humoros célzat mellett feltétlenül érvényesítették bizonyos mértékben a maguk osztályszempontját: gazdag munkaadóik visszás tulajdonságait jellemezték, bírálták, feltehetően a bosszantás céljával is. Az viszont ismét lélektanilag indokolható dolog, hogy a közösség, benne a család is, ezeket a lényegében csúfneveket elfogadta. Végül is az indokolja a ragadványnevek nagy számát, hogy ahol egyszer szükségből a közösségnek ilyeneket kellett alkotnia, ott a névadásnak ez a módja szokássá is válik, sok apró mozzanat lesz ürügye az elnevezésnek. így kapnak ragadványneveket olyanok is, akik nem népes nemzetség tagjai, megkülönböztetésre tehát esetükben nincs szükség. Az eddig elmondottakból következik, hogy a ragadványnevek használata Eleken álta200