A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Békéscsaba, 1973)

†Banner József: Elek község német személynevei

változata, valamint a György közelítik meg a 10%-os előfordulási arányt (összesen 23%-ban)

f a többi 60 névváltozat 1 %-tól 3 %-ig terjedő részesedésben meglehetősen változatossá teszi a férfinevek összképét. A két feltűnően magas arányszámú női névvel, a Máriával és az Annával kapcsolatban is megjegyzendő, hogy önálló első névként ritkán fordulnak elő, mégpedig nem csupán az első vizsgált évtizedben, hanem az egész XVIII. században. 1734 és 1744 között az Anna mindössze egyszer, a Mária összesen négyszer fordul elő egymagában (1%, ill. 4%), s ez az arány semmivel sem nő egészen 1795-ig, amikor az Anna kezd „önállósulni". A Mária még a későbbiekben sem fog vezető szerephez jutni. 1734-től 1744-ig az Anna leggyakrabban a Mária második névvel együtt szerepel: az összes nevek 10%-ában. Minthogy ez — az Anna Mária — az időszak legmagasabb számú névváltozata, a kettős névváltozatok figyelembe vételével a XVIII. sz. elején a női nevek megoszlását is eléggé arányosnak tekinthetjük, jóllehet a Máriának gyakori előfordulása második névként is bizonyos egyhangúságot eredményez. A XVIII. sz. folyamán néhány jelentős változás tűnik fel a névadásban. Ezek között a leginkább szembeötlő a József rohamos gyarapodása, ami általános XVIII. századi jelenség Európában.

8 Még jelentősebb arányú előretörést mutat az Antal és az Ádám, a női nevek között pedig a Teréz, а Rozália és a Magdolna. A Mihály elterjedése is XVIII. századi jelenség Eleken : eleinte csak második névként gyakoribb, de a század utolsó harmadától az első nevek között a 4—5. helyre lép elő, s ezt nagyjából tartja 1944-ig. A század folyamán új nevek is tűnnek fel, mint a Flórián, a Bertalan (később eltűnik), ill. a Veronika, a Zsuzsanna és a Brigitta (az utóbbi kettő sohasem válik különösebben népszerűvé). Érdekes a Borbála és a Franciska gyakoriságának alakulása. A Borbála mint második név két évtizeden át (1734—54) a legnépszerűbbek között van, majd fokozatosan első névvé „lép elő", s ezzel párhuzamosan csökken második névként betöltött szerepe. A Franciska а XIX. sz. elejéig csak szórványosan, illetve alacsony arányban fordul elő — de 1775-től folyamatosan —, majd a XIX. sz. közepe táján (lásd a 6a—6b táblázatokat ) egyszerre a legnépszerűbb női nevek egyikévé válik. Egy-egy név elterjedésének okát ritkán tudjuk megállapítani, de egy olyan közösség esetében, amelyben a névöröklés — legalább is az elsőszülöttek esetében — eléggé szigorúan érvényesülő hagyomány, figyelmet érdemlő jelenség, hogy némelykor egy-egy név először mint második név nyer polgárjogot, s csak később, ha a közízlés jóváhagyásával találkozik, kezd első névként elterjedni. A fent említettek közül ez figyelhető meg az Antal, az Ádám, a Mihály, а Borbála és ezeken kívül részben a Teréz névvel kapcsolatban. A XIX. sz. elejéig csak olyan nevek tűnnek el teljesen, amelyek addig sem voltak különösebben gyakoriak: Bertalan, Jónás, Keresztély, Kilián, Lénárd, Márk, Nándor, Román, Vitus, Zsigmond, ill. Judit, Kunigunda, Walburga, továbbá jónéhány olyan név, amelyek a század folyamán csak egyszer fordulnak elő. A XIX. és a XX. század adatai a névrendszer megszilárdulását mutatják. A XVIII. század folyamán népszerű vagy népszerűvé vált nevek arányszáma megmarad vagy megnő. Ez egyben az aránytalanság fokozódását is jelenti a nevek megoszlásában, jóllehet a nevek és a névváltozatok száma az 1880-as évektől nő. Figyelemmel kell lennünk ugyanis arra, hogy a kettős nevekkel kialakuló viszonylagos változatosság a XVIII. századi helyzettel szemben itt — az 1940-es évek rövid időszakát kivéve — alig érvényesül. Az aránytalanság növekedését mutatja az is, hogy míg a XVIII. század átlagában — az első neveket véve figyelembe — 16 férfi- és 17 női név szerepel 1%-nál magasabb arányban, a XIX. század átlagában már csak 14, illetve 15, a XX. században pedig 10, ill. 12. A számbavehető leggyakoribb nevek túlnyomó része megegyezik a XVIII. századiakkal, s ez a névadási hagyományokhoz való ragaszkodást jelzi, de vannak jelentős sorrendbeli, sőt a névanyag összetételében is mutatkozó különbségek. 13* 195