A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Békéscsaba, 1973)

Sisa Béla: A békéscsabai szlovák tájház

A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 2 A békéscsabai szlovák tájház SISA BÉLA A török hódoltság alatt teljesen elpusztult Békéscsaba ujjátelepítésében jelentős szerepet töltöttek be a felvidéki szlovák telepesek. Békéscsaba városa tisztelettel adózik az ujjátelepítés emberfeletti munkájában résztvevő szlovákoknak azzal, hogy az egyik legszebb népi építészeti emléket szlovák tájházzá alakította. Az épület a Garai u. 21. szám alatt áll. A lakóház építtetője Csankó András, az építés befejezésének a dátuma, a homlokzat vakolat díszítése — évszáma — alapján: 1865. Építőmesterét nem ismerjük. A lakóház alaprajzi elrendezése és tüzelőberendezése szerint a középmagyar, az alföldi magyar háztípus egyik legfejlettebb példája. Békéscsaba az Alföldön általánosan elterjedt kertes települések közül kiválik, mivel a község települése — telepítése — a várossá alakulás folyamata is tudatosan földesúri kezdeményezésre és fennhatósága alatt jött létre. A XVIII. század elején történt betelepítés során lakóépületeinél az Alföldre jellemző valamennyi építési periódust megtaláljuk. Az itt lakó néhány család földkunyhóban, az ún. putriban lakott, s ezt később s főleg a betelepülők fejlettebb sövényfalas építési módja váltja fel. A XVIII. század közepétől már építettek vertfalú és vályogfalú épületeket. Ebben az időben jelennek meg a „sipkás" vagy „simléderes" házak, Békéscsabán ezek közül alakulnak ki a népi építészetileg legértékesebb oromfalas, előtornácos típusok. Ezeknek a házaknak a XIX. század elején az általános alaprajzi elrendezése: szoba, konyha, szoba, kamra, szín, istálló. A helyiségek előtt tornác fut végig, az utcai homlokzat előtt előtornác. A legrégebbi „sipkás" előtornácok félkör alakban nyúltak az épület elé. A homlokfalnál a tetőzetet ágasfák tartották, a kontyolt tetőt az előtornácnál és az oldaltornácnál egyszerű faoszlopok támasztották alá. Az épületek nádfedéssel és deszkázott szabadkéménnyel készültek, ezért igen tűzveszélyesek voltak. A városi tanács az 1830-as évek elején építésüket betiltotta. Haan Lajos tollrajzán, mely a XIX. század első felének épületeit ábrázolja, a régi fakéményes típusú mellett már deszka oromfalas, kiskanfaros, darufás, faoszlopos, 1830 után épült lakóházat is láthatunk, téglakéménnyel (1. kép). A XIX. sz. 60—70-es éveiben jelennek meg a tulajdonosok gazdagságát tükröző téglaoromfalas, előtornácos, oszlopos lakóépületek. Ez az időszak jelenti Békéscsaba népi építészetének fénykorát. Az oromfalas, előtornácos épületeket helyi elnevezés szerint „podsztyenás" (ereszes) háznak nevezik. A szlovák elnevezést a magyarok is általánosan használják. Az előtornácokon főként szövéssel és fonással kapcsolatos munka folyt, amit asszonyok, lányok végeztek, az itt beszélgető nőkről az ilyen házat pletykaelejű háznak is nevezték. íi* 163