A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Békéscsaba, 1973)

Erdélyi Zoltánné–Sisa Béla: A szarvasi szárazmalom műemléki helyreállítása

A keringősátor tetőszerkezete 12 db 21X21 cm átmérőjű főszaru állásból és 20 db 12X12 cm átmérőjű mellékszarufából áll. A mellékszarufák „lapolt illesztéssel" kovácsszeges kötéssel kapcsolódnak a főszarufákhoz. A mellékszarufák a pilléreket áthidaló 18X X21 cm-es talpgerendákhoz kapcsolódnak. A főszarufák a pilléreken levő fiók gerendákra fekszenek fel (16. kép). A mellékszarufák nyomását 16X21 cm-es, egymásba „horgas illesztő" csapolással készült hídgerendák, illetve koszorúfák veszik fel. A fent említett tetőszerkezeti elemek közül a statikailag nem megfelelő, illetve korhadt, rovarfertőzött tetőszerkezet részek kicserélésre kerültek (17. kép). A keringősátor tetőszerkezetét 40%-os mennyiségben kellett cserélni, ez a malomház felőli részt foglalta magába, ezen a részen cserélni kellett a fő és a mellékszarufákat, a híd, a talp, valamint a fiókgerendákat. A főszarufákat a mellékszarufák csatlakozása alatt csillaggerendázat (21X21 cm) fogja össze (18. kép). A tetőszerkezet merevítésére a csillaggerendázat alatt és fölött egy-egy merevítőgerenda szolgál, mind az alsó, mind a felső merevítő gerendát, mely az épület süllyedése folytán megroppant, ki kellett cserélni (19. kép). A csillaggerendázat közepében a függőleges tölgyfa gerenda (császárfa) nyúlik a tetőszerkezet fölé, a császárfához ferde lapolással csatlakoznak a főszarufák végei. A császárfa felső vége díszesen volt faragva. A császárfa az eredetivel megegyezően fűrészelt tölgyfa gerendából készült. A szétkorhadt csillagdíszes tetőcsúcs díszt analóg példák alapján igyekeztünk rekonstruálni. Nagy Gyula „Az utolsó működő szárazmalom" с tanulmányában, — melyben a malom molnármesterétől vette az adatokat, csillagdíszt említ, Pongrácz Pál „Régi malomépítészet" с könyvében közölt 37 ábra csillagdísszel ellátott Nyugat-európai szárazmalmot közöl. A vámosoroszi szárazmalom csúcsdísze is csillag volt. A XIX. sz-i faragott csillagdísz általános volt, meglevő emlékei a református fejfákon maradtak fenn. Az új csúcsdíszt idősebb Klimaj Mihály ácsmester faragta a meglevő múzeumba kerülő eredeti csúcsdísz és a tervező által készített rajz alapján. A technológia követelményeinek megfelelően a császárfát és a csúcsdíszt csapolással kapcsoltuk össze, és mivel a megtartott szarufa végek korhadtak voltak, cca 15 cm-rel meg kellett azokat rövidíteni, s a császárfának azon a részén, ahol a szarufák kovácsszeges kötéssel kapcsolódnak, a lefűrészelt szarufa részek méreteinek megfelelően gallért képeztünk ki, és ezzel biztosítottuk a főszarufák éleinek az eredetivel megegyező hajlását (20—21. kép). Az eredetileg felhasznált faanyag úsztatott bárdolt fenyőfából készült, valamennyi alkatrész római számos számjegyekkel volt ellátva, melynek alapján összeállították. Az új faanyag szintén fenyőfa, valamennyi új elem látható oldala bárdolással lett kialakítva és az egységes belső színhatás miatt diópáccal kezelve. Az eredeti szarufák császárfával kapcsolódó korhadt végeit az OMF farestaurátor csoportja féregmentesítette, illetve szilárdította. A sátor és a malomház tetőszerkezetét nyaktag köti össze, ennek kiképzése az eredeti méretek rögzítése után, a csonka szarufák és a nyaktag valamennyi elemének cseréjével lett kialakítva. A malomház utólagosan készített födém deszkázatát megszüntettük. Tetőszerkezetének jelentős részét cserélni kellett, de a bemutatás szempontjából fontos eredeti füstös szarufákat javítás után megtartottuk. Az oromfalnál megszüntettük a macskalépcsőt, helyette a tetőzet az oromfal elé nyúlik. A sátor és a malomház tetőzete, valamint a nyaktag hornyolt fűrészelt zsindely fedéssel készült (22. kép). Az élgerinc képzés a malomháznál, valamint keringősátor csúcsának fedése díszesen faragott zsindelyből lett elkészítve. A már előzetesen fáradt olajjal telített zsindely, sötétfekete színű víztaszító vegyszeres kezelést kapott. A keringősátorban elhelyezkedő, az őrlő szerkezet meghajtását szolgáló keringő valamennyi alkatrésze épségben megmaradt, ezeknek az alkatrészeknek a javítása konzerválása és beszabályozása egyértelműen elvégezhető volt. A malomházban levő őrlésre szolgáló szerkezet szintén épségben megmaradt. A malomszerkezet beszabályozását Borgulya György, 152