A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Békéscsaba, 1973)

Erdélyi Zoltánné–Sisa Béla: A szarvasi szárazmalom műemléki helyreállítása

A szárazmalom helyreállítása 1969-ben kezdődött és 1973-ban fejeződött be. 28 A hely­reállítás költségét a Békés megyei Tanács VB, a Szarvasi, Tanács VB és az Országos Mű­emléki Felügyelőség biztosította. A kivitelezési munkát a Szarvasi Városi Tanács V. B. Költségvetési Üzeme végezte (főépítésvezető: Bodai József, építésvezetők: Gyekiczki Pál, Klimaj Mihály, Szabó József és Kordoványi Judit. A Múzeumok Igazgatósága részéről a folyamatos felügyeletet dr. Palov József, a Szarvasi Múzeum igazgatója látta el. A százharminc éve készült kettős szárazmalom ez idő folyamán több alkalommal lett javítva, illetve alakítva. A jelenleg megmaradt egyes malom utolsó javítása kb. tíz éve történt. Ez alatt az idő alatt a malom valamennyi szerkezete jelentősen rongálódott és további igénybevételre alkalmatlanná vált. A műemléki helyreállítás feladata volt a teljes műszaki felújítás — a műemléki elvek figyelembe vételével — és a malom üzemképessé tétele. A szá­razmalom az építtető igényeinek megfelelően lett helyreállítva és a malom, a helyreállítás után malom-múzeumként fog működni. A szárazmalom keringősátorból, malomházból és javítóműhelyből áll. A keringősátor délnyugati javítóműhely előtti részéhez hozzáépítettek egy kocsiszínt, a malomház déli oldalához pedig egy takarmányos színt. A helyreállítás alkalmával, — mivel ezek építésze­tileg és történetileg nem voltak jelentősek és gátolták volna a malom bemutatását, — el­bontásra kerültek. A malomhoz tartozó telken helyezkedik még el egy lőállás színnel egybe­építve, ezt a malom bemutatása érdekében a helyszínrajz szerint a szomszédos telekhatár mellé helyeztük át. Ide tartozik még egy gémeskút és egy kukoricagóré, ez mindkettő ere­deti helyén maradt helyreállítás után is. A keringősátor 12 szög alaprajzú, a sátortetőzetet tartó 11 pillér közül a javítóműhely melletti 2 db VI. és VII-es pillér eredeti állapotban maradt, a többit műszaki szükségességből cserélni kellett. A feltehetőleg házi égetésű téglából, szigetelés nélkül készült pillérek a ned­vesség és a fagy hatására további teher hordására alkalmatlanokká váltak. A cserélt pillé­rek beton alapozást kaptak, két rétegű ragasztott vízszintes falszigeteléssel és erre — az eredeti pontos méretek felhasználásával — kisméretű falazó téglából javított habarcsba rakva készültek el az új tartópillérek. Az I. és XI. pillérek közvetlenül a malomházhoz csat­lakoznak, ezek a helyreállítás során megroggyantak, illetve a XI. jelű pillér a malomház kb. 1,5 m-es falrészével kidőlt, ami indokolttá tette ezeknek a pilléreknek és a falrészeknek az új téglával, illetve vályoggal történő helyreállítását. Új kisméretű téglából lett falazva az eredeti méreteknek megfelelően a javítóműhely három oldalfala is. A malomház falazatán is jelentős javítási és pótlási munkákat kellett végezni. Az északi oldalon megmaradt vályog fal 1 méter magasságban tégla aláfalazással készült, a XI. jelű pillérnél kidőlt és újonnan készített falrész, valamint az egy méter magas aláfalazás szige­telt beton alapra került. Az északi homlokzaton megszüntettük a heregubófejtésnél utóla­gosan kialakított ajtót és visszaállítottuk az eredeti, (befalazott) ablakot. A déli homlokzaton levő ablak, valamint az északi homlokzaton levő ajtó pótlásos javítást kapott. A keleti hom­lokzaton levő másodlagosan elhelyezett ajtónál visszaállítottuk az egységes zsaluleveles felületet. A keringősátor téglából készült tartó pillérei erős meszes habarccsal lettek vakolva, a földdel érintkező felülete, 0,60 m magasságban az említett vakolatot cementtel és tri­kozál S-el erősítettük. Ugyanez vonatkozik a javítóműhely vakolására is. A malomház vályog falazata — a feltáskásodott falrészeki kibontása és javítása után, — kétrétegű durva vakolást kapott. Mind a külső, mind a belső vakolat, illetve a tapasz­tott falfelület háromszori lenolajkencés, rézgálicos, fehér meszeléssel készült. A tartópillér közötti farácsot javítás és fáradtolajos telítés után visszaállítottuk. A ma­lomház és a javítóműhely nyílászáró szerkezeteit sötétbarna diópáccal kezeltük, utána matt, lakkos bevonást kapott. 149

Next

/
Oldalképek
Tartalom