A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Békéscsaba, 1973)

Erdélyi Zoltánné–Sisa Béla: A szarvasi szárazmalom műemléki helyreállítása

A XIX. század derekán a volt földesúri, városi malmokat kevés kivétellel magántulajdonban találjuk. Az 1847—1857 között nyilvántartott 48 malom közül 45 magántulajdonban van. Jól tükrözi ez a kor társadalmi, gazdasági változásait. A fellendülő mezőgazdasági árutermelés, a magyar búza és liszt jó minősége, külföldre is meginduló szállítása időleges felvirágzást biztosított a szárazmalomnak. Az örökváltság útján felszabadult szarvasi lakosságnak is megnyílt a lehetősége az intenzívebb gazdálkodásra.

25 Megindul a tanyásodás és a nagykiterjedésű tanyavilágban a szárazmalmok építése. Az 1850-es években ugrásszerűen megnő a szárazmalmok száma, gőzmalom ezekben az években még kevés van, Szarvason is csak kísérleteznek vele, még nem komoly versenytárs és a nagy mennyiségű gabona feldolgozása a száraz és szélmalmokra hárul. Érdemes áttekinteni az ismert szarvasi malmok építési adatait, amely érzékelteti ezt a gazdasági fejlődést. Az 1847—1857. években nyilvántartott malmokból: 1848 előtt épült 19 szárazmalom, ebből 3 olajmalom, 1848-ban épült 2 szélmalom, 1849-ben épült 1 szárazmalom, 1852-ben épült: 1 gőzmalom, 1853-ban épült 4 szárazmalom, ebből 1 olajmalom, 1854-Ьгп épült 14 szárazmalom, ebből 1 olajmalom, 1855-ben épült 2 szárazmalom, ebből 1 olajmalom, 1 szélmalom, 1856-ban épült 2 szárazmalom, 1857-ben épült 1 száraz olajmalom. 20. kép: A keringősátor tetőszerkezete helyreállítás közben Figure 20: The roof structure of the circling pavilion during restoration 144