A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Békéscsaba, 1971)

Pálóczi-Horváth András: X. századi temető a szabadkígyósi tangazdaság homokbányájában

23. Ha majd több régészeti adat gyűlik össze erről a kérdésről, eldől, hogy a néprajzi és a régészeti adatok elterjedése között látszólagos vagy valóságos összefüggés van: 1. a csónak alakú fejfák és a csónakba temetkezés adatai a Sárrét környékén és az ugyancsak mocsaras Nyírségben sűrűsödtek {Balassa 1949. térkép melléklet; Szűcs 1948.); 2. Orosháza és Szabadkígyós a Körösök és a Berettyó egykori nagy mocsaraitól délre fekszik, Orosháza már szárazabb területen, de Kígyós a Fehér Körös ártere és a Kondoros ér között, neve is vizes vidékre utal [Kovalovszki ].: Orosháza és környéke a magyar középkorban. Orosháza története és néprajza. I. Szerk.: Nagy Gy, 1965. 175.; Györffy Gy.: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. Bp. 1963. 493-494. (Továbbiakban: Györffy 1963a.); Kálmán В.: A nevek világa. Bp. 1969. 140.]. 24. A nyakperecnek egyes gyöngyszemekkel való díszítése előfordul a kora Árpád-korban: Szőke 1962. 92.; pl. Székesfehérvár-Demkóhegy, 2. sír: Bakay 1966. 45., XVII. t. 1. 25. Dienes 1965. 145-149., 9. ábra. 26. A. Tocik: Altmagyarische Gräberfelder in der Südwestslowakei. Arch. Slovaca - Catalogi. III. Bratislava 1968. 29., 12. kép 3., XIX. t. 7-12. Az ásató publikációjában a sír 81. sz. alatt szerepel: M. Dusek: Kosrové pohrebiste z X. a XI. stor. v Chotíne. Slov. Arch. 1955. 252., III. t. 59. 27. Tocik 1968. 30., XIX. t. 13.; Dusek 1955. 253., III. t. 60. 28. A temető antropológiai feldolgozását Bottyán Olga végzi. Nem- és életkor-meghatározásáért, valamint az ásatási dokumentáció alapján adott felvilágosításáért ezúton is köszönetet mondok. - Madárcsontból készült tűtartót említ még a régészeti kataszter Kiszombor-B. temető 271. sírjában (Fehér G.-Éry K.-Kralovánszky A.: A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás- és kora Árpád-kori sírleletei. Régészeti Tanulmányok. II. Bp. 1962. 48.). Ez a sír azonban nem Árpádkori, hanem germán, s anyagában nincs tűtartó (Török Gy.: A kiszombori germán temető helye népvándorláskori emlékeink között. Dolgozatok 1936. 155.). A temető honfoglalás kori, 127. sírjában bronztű volt, bár a közlemény tűtartóról itt sem beszél (Fettich N.: A honfoglaló magyarság fémművessége. Arch. Hung. 21. Bp. 1937. 91., 30. j.). Bálint Cs. közlése szerint a 127. sírban másodlagosan felhasznált fibula töredéke volt, amelyet másfélszeresen felkunkorodó vége miatt varrótűnek nem használhattak (Móra F. Múz., Szeged, ltsz. 53.5.309.). A 269. (magyar) sírban „az áll alatt" volt egy gázlómadár lábszárcsontjából készült csont tárgy, amely nem tűtartó, hanem Dienes István értelmezése szerint talizmánként hordott csontocska (/. Dienes: Die Wurzeln der Glaubenswelt in der Kunst der landnehmenden Ungarn. XXII

e Congrès International d'Histoire de l'Art. Résumés. Bp. 1969. 12.; Dienes I.: A honfoglaló magyarok hitvilágának kérdései. A VI. Alföldi Régészeti Ülésszak tézisei. Szeged, 1969. 6.). - Dormánd-Hanyipuszta-B. temető 1. sírjában hengeres, sima felületű csont tárgy, valószínűleg tűtartó került elő, 22-30 éves nő mellékleteként; a tárgy helyzete a sírban ismeretlen (Szabó J. Gy.: A honfoglaláskori lemezes korongok viselete. Az Egri Múzeum Évkönyve. 1963. 102-103., 116., 67. j.). 29. László 1941. 189. - A példaként megvizsgált alattyáni avar temetőben mindkét oldalra helyezve előfordulnak tűtartók: a temető I. és II. csoportjában egyenlő arányban (2-2, ill. 3-3 sírban bal-, ill. jobboldalt), a III. csoportban, a késő avar kori sírokban gyakrabban találhatók a bal oldalon (12 sír), mint a jobb oldalon (7 sír), .3 női és 1 gyermek sírban nem volt megállapítható, hogy melyik oldalon viselte az elhunyt a tűtartót (/. Kovrig: Das awarenzeitliche Gräberfeld von Alattyán. Arch. Hung. 40. Bp. 1963. 10-60. 119, 146, 169, 179, 188.). 30. László 1941. 189-190., 2. kép. 31. Erdélyi I.: Az avarkori csontmegmunkálás néhány kérdéséről. Arch. Ért. 1956. 46-47. — Az alattyáni temető 35 tűtartója közül 10 db hengeres, díszítetlen. Ezek a temető különböző periódusaiban egyaránt előfordulnak (I. csoport: 2 db, II. csoport: 2 db, III. csoport: 6 db). E tekintetben nem érthetünk egyet Kovriggal, aki szerint ez a típus a kora avar sírokban gyakoribb, ugyanis az I. és II. csoportban olyan kevés eset áll rendelkezésünkre (4, ill. 6 tútartós sír), hogy abból gyakoriságra következtetni nem lehet (Kovrig 1963. 119.). 32. Néhány bizonytalan adat szól vastűről melyeknél még arra is kell gondolni, hogy a földben gyorsan deformálódó és pusztuló tárgy a vasárral könnyen összetéveszthető: Csongrád-Vendelhalom, 4. sír (Párducz M.-Tary L. : A Csongrád-vendelhalmi honfoglaláskori lelet. Folia Arch. 1939. I. t. 10.); Eilend (II.)—Szilfai dűlő, 21. sír (Dombay ].: Árpád-kori temetők Baranyában. I. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve. 1961. 150.); Hódmezővásárhely-Tatársánc (Fehér-Éry~ 37