A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Békéscsaba, 1971)

Pálóczi-Horváth András: X. századi temető a szabadkígyósi tangazdaság homokbányájában

hagyta épen (3. sír); 2 sír esetében pedig azt tapasztaltuk, hogy a síron belül a sírral megegyező alakú gödröt ástak a sírrablók, így tulajdonképpen egy keskeny sáv körben a sír szélénél bolygatatlan maradt (10. és 18. sír). 2. Az is előfordult, hogy nehezebben találták meg a sírt: a 4. sírra ferdén ástak rá egy ovális gödröt, majd a csontvázat megtalálva a megfelelő irányban bővítették azt; a 9. sírhoz a fej felől külön kis kerek gödörből kezdtek beásni, a sír területére érve a vázcsontokat követve rabolták ki a sírt, de a sírgödör szélét ezzel már nem rongálták meg. Az utóbbi két esetben valószínű, hogy a sírhant már kezdett elkopni és nem pontosan jelölte az alatta levő gödör helyét, következésképpen ez a két sír a temető első generációjához tartozhatott. A sírok kirablása csak 6 alkalommal jelentett egyet a teljes feldúlással. A sírrablók „biztosra mentek". A bolygatott sírok 66%-ában a rablás csak a váz felső részére irányult, ahol ezüst- és bronztárgyakat (nyakperecek, karperecek, veretek, függők, gyűrűk stb.) vagy gyöngyöket találhattak, de a jelentéktelen értékű bronz hajkarikákat és a rozsdásodás miatt hasznavehetetlen vastárgyakat a sírokban hagyták. A bolygatatlan sírok véletlenül maradhattak épen, talán a szomszédos sírokból rájuk kerülő föld védte meg őket. A temető kirablása után a következő módon temették vissza a csontokat. A koponya az esetek felében hiányzott, mégsem gondolhatunk rituális koponyarablásra. Egyrészt a bolygatott vázrészekből is 9 esetben alig valamit vagy semmit sem temettek vissza, másrészt előfordulnak idegen csontvázak részei, koponyák is. Nem fordítottak nagy gondot a csontok hiánytalan összeszedésére, általában egy-két külön kupacba dobálták vissza a váz feldúlt részeit. Csak két alkalommal találtuk a sír egész területén elszórva a vázcsontokat. A sírrablásokat nem alkalomszerűen, hanem szervezett formában hajthatták végre, közvetlenül a temetkező népesség elköltözése után.

64 A település és a temető megszűnésének közvetlen okára nincs ugyan adatunk, de utalunk arra, hogy ez Géza fejedelemnek áttelepítésekkel is járó, államszervező tevékenysége idején

65 történt. JEGYZETEK 1. Két lócsontot találtunk: egy jobb oldali előzápfogat és egy jobb oldali csüdcsontot. Dr. Bökönyi Sándor szíves meghatározását ezúton is köszönöm. 2. Itt mondok köszönetet dr. Dienes Istvánnak, aki mind az ásatás, mind a feldolgozás során értékes tanácsaival segített, dr. Kovács Lászlónak, aki az 1965. évi ásatás alatt munkatársam volt, dr. Bálint Csanádnak, aki 1968. évi feltárásával járult hozzá e munkához. Köszönöm az embertani feldolgozást végző Lotterhof Editnek, hogy nem- és életkor-meghatározásait felhasználhattam és dr. Nemeskéri Jánosnak, hogy demográfiai és módszertani kérdésekben segítséget nyújtott. Végül köszönöm Koppány Tiborné és Susits László fáradozását, akik a rajzokat, ill. a tárgyak fényképeit készítették. 3. László Gy.: A honfoglaló magyar nép élete. Bp. 1944. 152-153. - Továbbiakban: László 1944. (A felhasznált irodalom hivatkozási módja az alábbiakban mindenütt ehhez hasonló, a problematikus eseteket külön is jelöljük.) 4. Ügy tűnik, különböző számú csüngős veret díszíthette a női öltözéket {Szőke В.: A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. Régészeti Tanulmányok. I. Bp. 1962 24., 73-75.; Bakay K.: Gräberfelder aus den 10-11. Jahrhunderten in der Umgebung von Szé kesfehérvár und die Frage der fürstlichen Residenz. Alba Regia 6-7. 1966. 71.). A szabadkígyósi 1. sírhoz hasonlóan 6 db-ot találtak Székesfehérvár-Demkóhegyen a 20. sírban (Bakay 1966 49., 71., XXI. t. 12-16.). 3* 35