A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Békéscsaba, 1971)

Pálóczi-Horváth András: X. századi temető a szabadkígyósi tangazdaság homokbányájában

vetkeztében pusztultak el. c) A csecsemők egyáltalán nem kerültek a temetőbe, hanem külön temetkezési helyen nyugszanak, vagy eredetileg a talaj felszínére helyezték őket. A temető ismert részén semmiféle csoportosulás nem fedezhető fel nemek vagy életkorok szerint. Következésképp olyasféle véletlent valószínűtlennek tartunk, hogy a temető elpusztult vagy feltáratlan részén sűrűsödtek volna a gyermek sírok. A felnőtt és a gyermek sírok átlagos mélysége közti különbség (1. táblázat) még nem jelenti azt, hogy gyermek sírok kikopásával kellene számolnunk, mert az előkerült sírok mind a ténylegesen veszélyeztetett réteg alatt voltak, és bolygatottságukat nem a földművelés okozta. Fontos adat, hogy a 14. sírban egy lóláb 25 cm mélyen in situ került elő. Ha ezt az adatot nem is vetíthetjük ki az egész homokdomb területére, annyi bizonyosnak látszik, hogy csecsemő sírok nemcsak az 50 cm-nél mélyebb rétegekben, de a „második ásónyomban" sem voltak, és legfeljebb az „első ásónyom" szántóföldi műveléssel bolygatott rétegében (0-30 cm mélyen) tételezhetjük fel egykori meglétüket. A sírok közötti nagyobb szabad területeket úgy is magyarázhatjuk, hogy onnan koptak ki a talaj legfelső rétegébe temetett csecsemők sírjai. Bizonyos, hogy az etnikai csoportonként változó temetkezési szokások szerint egyes vidékeken a csecsemőket (talán elsősorban az újszülött korban meghaltakat) a népességtől külön temették el.

52 Előfordulhatott a gyermekkitevés szokása is. Ezekre a régészetileg igen csekély reménnyel megfogható kérdésekre azonban további gondos kutatással lassanként fény derülhet, különösen abban a szerencsés esetben, ha hosszú ideje művelés alá nem vett területen adódik alkalom temető feltárására. A szabadkígyósi temető népességéről annyit állapíthatunk meg, hogy a csecsemőket a felnőttektől eltérő módon temethették el. Ez vagy abban nyilvánult meg, bogy igen sekély sírokat ástak számukra, vagy abban, hogy a talaj felszínére helyezték, vagy egészen külön helyre temették őket. A jó feltártságú X-XI. sz.-i köznépi temetők az első feltevést valószínűsítik: a talaj kopási tényezők és a sírmélység ismeretében rendszerint korrekciót lehet végrehajtani az átlagosnál kisebb gyermekarányon.

53 2. A férfiak és nők aránya 57:43%. A férfi halottak nagyobb arányából nem lehet valamiféle férfi többletre következtetni.

5/

' Ezt a torzulást a részleges feltártság, a kevés eset okozza. Bár a X-XI. sz.-i teljesen feltárt temetőkben a két nem aránya sohasem egyenlő, az egyes esetekben a férfiak „javára" tapasztalható eltolódásnak -egyedi társadalmi vagy népesedési okai lehettek.

55 A magasabb női halandóság miatt tulajdonképpen minden középkori temetőben nőtöbbletnek kéne lennie, ha más tényezők nem játszottak volna közre egy temető benépesülésében.

56 3. A halálozások korösszetétele. A csecsemő halottak hiányáról már beszéltünk. A viszonylag kis esetszám miatt most csak a felnőtteket és a két nemet együtt vizsgáljuk. Még így is feltűnő, hogy 15-20 év, valamint 30-40 év között a szabályos halandósági táblát tekintve milyen nagy hiányok vannak a sorozatban, és a halálozások száma 45 éves kortól esik gyorsan, holott éppen ekkor, különösen 50-55 év között kellene elérnie a legmagasabb pontot.

57 Az egyes korcsoportok hiányából csak azt az egy következtetést vonhatjuk le, hogy az ilyen korban meghaltaknak a halandósági törvényszerűségek által meghatározott arányban a temető elpusztult, illetve feltáratlan részén kellett lenniük. 4. A népesség száma. A temetőt használó népesség lélekszámának megállapításához szükséges adatok: a halottak száma, a temetkezések időtartama és a születéskor várható átlagos élet3 33