A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Békéscsaba, 1971)

Pálóczi-Horváth András: X. századi temető a szabadkígyósi tangazdaság homokbányájában

tek halálozási kora közti kb. 15 év különbség okozza. Az eltemetés idejét a 950970-es években határozhatjuk meg. A sírrablók által ugyancsak megkímélt 19. sír esetében talán megkockáztathatunk egy kronológiai feltevést. A csont tűtartóhoz párhuzamként szolgáló hetényi és oroszvári tárgyak olyan sírokból kerültek elő, amelyek a X. sz. közepénél későbbi temetőrészbe tartoztak/'

3 ezért ezt a sírt is a X. sz. második felére keltezzük. Mindezekkel szemben kétségtelen tény, hogy a X. sz. első kétharmadában divatos egyszerű hajkarikák

4

'' mind az 1., mind a 15. sír környékén megtalálhatók voltak: a 2., 5., 9. és 18. sírban. A 26. sír bordázott pántgyűrűje

45 és a 27. sír vállas kengyele''

6 arra mutat, hogy a temetőnek ezen a részén is voltak a X. sz. második felére keltezhető sírok. A temető felső időhatárát mindezek alapján 970-990 között határozzuk meg. A temetkezés kezdetét az adatok hiányossága miatt nem tudjuk pontosan megállapítani. A temetőre jellemző késői leletek rövidebb használati időre utalnak. Ez azonban másfél-két generációnál rövidebb nem lehetett, mert legalább ennyi idő kellett a korabeli, viszonylag kis közösségek temetőinek egyenletes benépesülésére. A temető alsó időhatára tehát 900-930 közé tehető. Ezek szerint egy 60-90 évig (2-3 nemzedéken át) fennálló település volt a környéken a X. században. A temető általános régészeti képe arra mutat, hogy a temető népessége a honfoglaló magyar köznép gazdagabb rétegéhez tartozott. A temető népessége A X-XI. sz.-i temetőkkel végzett minden demográfiai jellegű vizsgálathoz azok a kutatások szolgálnak alapul, amelyeket a teljesen vagy nagyrészt feltárt, reprezentatív sorozatokkal végeztek. E kutatások eredményeiként ismerjük a korabeli magyarországi halandóság fő törvényszerűségeit és jellemző adatait.

4

' A szabadkígyós! temető nemre és életkorra vonatkozó adataiból csak torz demográfiai képet rajzolhatnánk. Nyilvánvaló, hogy a temető csak akkor közelíthetné meg a szabályszerű képet, ha nagyobb összefüggő része lenne feltárva. Az alábbiakban ismertetjük demográfiai megfigyeléseinket és az ezekkel kapcsolatos régészeti és történeti problémákat. 1. A gyermekek és felnőttek aránya. A 22%-os gyermek-arány messze alatta marad az Árpád-kori 40%-os átlagnak:''

8 ez elsősorban a csecsemő sírok teljes hiányával magyarázható. A csecsemőhalandóság ismeretében korrekciót hajthatunk végre. A X-XII. sz.-i halandósági tábla 20%-os csecsemőhalandóságával

49 számolva 7 egyénnel (0-1 éves korú gyermekhalottal) kell kiegészítenünk a sorozatot. Az átlagos gyermek-felnőtt arány (40:60) elérése érdekében ezt a számot még 1 gyermekkel kell növelnünk, így 35 egyént kapunk. A demográfiai törvényszerűségek szerint 21 felnőtt halotthoz legalább 14 gyermeknek (és ezen belül 7 csecsemőnek) kellett tartoznia. Az V. sor egybefüggően ismert részében a gyermekek és felnőttek aránya 4:5, ez azt jelenti, hogy a kora Árpádkori átlagos arány valóban meglehetett a temetőben. Többféle válasz lehetséges arra a kérdésre, hogy miért nincsenek a feltárt anyagban csecsemő sírok:

50 a) A csecsemő sírokat az ásatás véletlenül elkerülte, illetve azok a homokbánya által elpusztított területen feküdtek, b) Mivel a gyermekeket általában kisebb mélységbe temették,

01 a hiányzó sírok a talaj eróziója vagy a mezőgazdasági művelés kö32