A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Békéscsaba, 1971)

Bálint Csanád: X. századi temető a szabadkígyós-pálligeti táblában

rint a 10. (és a 11.) sz. akkor fordult fel, amikor a köntös bal oldali hajtása rácsúszott. Így baloldalt viselte a 25, 3, 8, 12, 13, 24. sz. (6 db), és jobb oldalon a 6, 9

r 10, 15, 16, 19. sz. véreteket (6 db). Ugyanilyen volt a szabása az alsóruhának is, csak kevesebb (4-4 db), egyszerűbb és többféle (A-B-C-F) díszt varrtak fel rá. Ennél a bal oldali szegélyen volt az 1, 2, 26, 20. sz., a jobb oldalon pedig a 4, 5, 11, 18. sz. veret.

38

'

1 Minden bizonnyal a halott ingéből maradt meg az a finom lenvászon darab, melyet a csontok felszedése után a 11. és 26. sz. alól mentettünk meg. A mellközépről előkerült csüngős korong alsó tagja (7. sz.) nem lehetett az ismertetett ruhákon (sem esztétikailag, sem szerkezetileg nem illik az ezüstveretes ruhákhoz; másrészt kissé magasabb rétegből látott napvilágot). A másodlagosan kialakított lyukban talált cérna jóval durvább a ruhadíszek felvarrószálainál, s kizárja azt is hogy nyakba akasztva viselte volna gazdája. Temetőnkből csüngős korong csak a szemfedőre varrva ismert. Feltehető, hogy ezt a kopott, kilyukadt díszt is a szemfedőre öltötték rá. A fentieket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a temetésnél e fiatal nőre egy egyszerű inget és két veretes selyemruhát adtak (21. kép).

39 A selyemmel kapcsolatos vizsgálódásaim másutt ismertetem/'

0 Itt csak annyit jegyzek meg, hogy a megmentett maradványok a kötésminta alapján a bizánci eredetű, 21. kép. A ruhák helyreállított képe Illustration 21 Reconstructed picture of clothes 72