A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Békéscsaba, 1971)
Bálint Csanád: X. századi temető a szabadkígyós-pálligeti táblában
tású alsó része felett a peremtől árkolással elválasztott tér emelkedik ki. Ezt rovátkolt hátterű, gazdagon aranyozott bemélyedés fogja körül. H : 2,1 cm; Sz : 1,8 cm (VI. t. 2.). 3. A jobb medencecsonton öntött bronz csat feküdt. A csat nyelve vasból készült, erősen elrozsdásodott. Körülötte textilmaradványok voltak. Az áttört csattestet két, bemélyített vonalakkal hangsúlyozott, egymáshoz heggyel kapcsolódó palmetta-levél díszíti. Felső végénél a csat testén, azzal párhuzamosan két, ezüst drótból szőtt szálat találtunk. Az öv anyaga minden bizonnyal textilből volt (a csat hátlapja teljesen sima), s így a finom ezüst szálakat az övbe szőtt díszítésnek tarthatjuk. H : 3,5 cm; Sz : 1,6 cm; vast : 0,15 cm (VI. t. 3.). 4. Nyitott részével a csathoz illeszkedve, szintén a medencecsonton feküdt a lant alakú csiholóvas a hozzározsdásodott kovával. (Utóbbi anyaga megegyezik az I. 26. sírban találttal.) H : 7,5 cm ; Sz : 3,5 cm (VI. t. 5.). 5. A jobb bordák és a medencecsont között, a deréktájra lapjával ráhelyezve, hegyével a lábfejek felé néző kétágú vas nyílcsúcs volt. Egyik hegye letörött, hosszú tüskéjén farostmaradványok vannak. Igen jó állapotban maradt meg a tüske és a nyíl teste között az a keskeny, körbefutó bemélyedés, melyre a vesszőbe erősítéskor a nyíl hegyét erősen rákötözték. (Érdemes megjegyeznünk, hogy a nyílcsúcsok jelenléte ellenére - mint ez másutt is előfordul - tegezmaradványokat nem találtunk; másrészt e különös típusú nyílhegy, Bakay Kornél megfigyelésével összhangban, itt is külön helyezve nyugodott. 27 ) H : 9,2 cm; Sz : 3,5 cm (VI. t. 6.). 6. A jobb singcsonton, hegyével - miként az összes többi - a lábfejek felé irányított, megnyújtott deltoid alakú nyílhegyet bontottunk ki. Egyik oldala letörött. H : 7,8 cm: Sz : 1,3 cm (VI. t. 7.). 7. Az előbbi mellett azonos helyzetben egy törött, levél alakú nyílhegy volt. H : 6,5 cm; Sz : 1,9 cm (VI. t. 8.). 8. Közvetlenül a jobb kézcsontok mellett egy erősen elrozsdásodott, megnyújtott deltoid alakú nyílcsúcsot bontottunk ki (16. kép). H : 8,5 cm; Sz : 1,5 cm (VI. t. 9.). 9. A jobb medencecsont külső oldalánál, a csontok felszedése után találtuk a hegyével ugyancsak a lábfejek felé irányított egyélű vaskés töredékét. H : 4,2 cm; Sz : 1,1 cm (VI. t. 4.). A csat a szokott iránnyal ellentétesen, karikájával a váz bal oldala felé fordulva, a sír tengelyére rézsút irányban feküdt (azonos helyzetűt csak Mindszent-Koszorúsdűlőről ismerek 28 ). Mivel az eltemetést követő földmozgások a természetes helyétől ilyen távolra, szorosan a medencére illeszkedő helyzetbe nem mozdíthatták el, arra következtethetünk, hogy a halott öve nem a használatának megfelelő fekvésben volt .a sírban. Említettem, hogy az elrozsdásodott tüske körül szövetmaradványokat figyeltünk meg. Ugyaninnen a mikroszkóppal végzett vizsgálatok állati szőrszálak előfordulását állapították meg. Az elmondottakat a csatnak nem a viseletnek megfelelő helyen és helyzetben való előkerülésével összevetve úgy vélem, hogy a halott eredetileg befűzött övét a temetés alkalmával kettévágták. 29 E sírban - miként a 7. és az I. 26. temetkezéseknél - a halotti szemfedő egy sajátos változatával találkoztunk. A honfoglalók lemezes szemfedőivel Dienes István foglalkozott, s rámutatott azok ugor-kori eredetére. Munkájából kiderül, hogy a X. században a fém lemezkékkel borított szemfedő az ország valamennyi részéről kimutatható, míg ugor rokonaink az elmúlt századokban pénzeket, gombokat, fémlemezeket erősítettek a halott arcát betakaró bőrre vagy szövetre. 30 A szabadkígyósi sírokban éppen ilyen szemfedő nyomára bukkantunk. A veretek helyzete a felhasználást illetően nem hagy kétséget: a 7., 8. síroknál mélyen a szemüregben nyugodtak. Másodlagos felhasználásuk bizonyítéka, hogy a szemfedőre nem az eredeti nitszegekkel erősítették fel, hanem durva cérnaszállal varrták fel. A csinosságra keveset adó elrendezés (csüngős korong két részének elválasztása s azonos jellegű felhasználása) is csak 5 65
