A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Békéscsaba, 1971)

Pálóczi-Horváth András: X. századi temető a szabadkígyósi tangazdaság homokbányájában

53. Acsádi 1965. П.; Êry 1967. 466-467. 54. Acsádi 1965. 31. 55. A sárbogárdi temetőben a férfiak aránya nagyobb, halandóságuk - ritka jelenségként magasabb, mint a nőké. A halandóság eltérései itt a két nem különböző eredetével lehetnek kapcsolatban (Êry 1968. 111-113., 124-125., 131-132.). A nagyobb férfi-arányra viszont igen valószínű, bár nem kizárólagos magyarázat lehet a magasabb halandóság. 56. A nemek születési aránya, belső népmozgás, idegenben meghaltak és eltemetettek, az •első letelepülők demográfiai struktúrája stb. 57. Acsádi 1965. 18-23. 58. Acsádi 1965. 29-30.; Nemeskéri ] -Kralovánszky A.: Székesfehérvár becsült népessége a X-XI. századokban. Székesfehérvár évszázadai. 1. Szerk. : Kralovánszky A. Székesfehérvár 1967. 132-133. 59. Acsádi 1965. 21., 23. 60. A szabadkígyósi temető a sárbogárdihoz (31-36 fő) és a nádudvarihoz (30-40 fő) hasonló lélekszámú, esetleg valamivel nagyobb településhez tartozott (Êry 1968. 113, 131.; Mesterházy 1968. 156.). Egyelőre nem tudjuk felmérni, hogy milyen arányban voltak az országban hasonló nagyságú települések. A XI. sz.-ból mindössze 18 falu háztartásainak számára van okleveles adatunk, ez az egykori településeknek kb. 0,5%-át jelenti (Szabó I.: A falurendszer kialakulása Magyarországon. Bp., 1966. 76-77, 79, 191.). így érthető, hogy a csekély minta miatt az adatsor nagyon széthúzott, rossz megoszlású, átlagszámításra kevéssé alkalmas. A XI. sz.-i adatok 60%-a 6-20 háztartásszám (30-100 fő) közt van, s az adatsornak ez a része elég jól egyeztethető a temetőfeltárásokból nyert népességszámmal (Szabó 1966. 72-75.). A szabadkígyósihoz hasonló nagyságú települések a nagyságrendi sor alsó határához közel helyezkednek el, valószínűleg távolabb az átlagtól. Szabó István kiváló munkájában arra a következtetésre jut, hogy az átlagos településnagyság 30-40 háztartás között lehetett (150-200 fő). Az egészen kis településeket jelentő temetők miatt számunkra ez soknak tűnik, azonban valósabb átlagot jelenleg nem tudnánk javasolni. Csak egész sor további teljes temetőfeltárás és a mainál intenzívebb településkutatás után lehet majd pontosan kiszámítani a X-XI. sz.-i Magyarországra jellemző átlagos településnagyságot. 61. Nemeskéri-Kralovánszky 1967. 133-134. - Temető régészeti vizsgálatánál a családnak mint társadalmi, nem mint biológiai egységnek kell szerepelnie. 62. K. Êry K.-Kralovánszky A.: Magyarország kora Árpád-kori lakossága létszámának rekonstrukciója. Kézirat a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárában. 1963. - A 7 főnek vett •családnagyságot nem a publikálatlan eredeti műből idézzük, hanem: Nemeskéri-Kralovánszky 1967. 134. és Êry 1968. 113. helyről. 63. A sorok becsült nagysága (12-16 sír) szintén igazolja feltevésünket. Egy család egy nemzedékére ugyanis így 5-8 fő jutna. - Utalunk itt Mesterházy K. a köznépi temetők rendszerével kapcsolatos kutatásaira. Nem érthetünk vele egyet abban, hogy a nádudvár-töröklaponyagi temető sorai nagycsaládok temetkezési helyei (Mesterházy 1968. 149-156.). Véleményünk szerint a biológiai kiscsaládokra épülő háztartásokról van szó. Az I. sorban 10, a II. sorban 13, a III. sorban 10 sírt tártak fel. Ezekben a sorokban azonban olyan kevés gyermek van (külön gyermeksírcsoport volt a temetőben!), hogy legalább a kora Árpád-kori 40%-os átlagos gyermek-aránynak megfelelően kell növelni a sorok nagyságát ahhoz, hogy reális összetételű meghalt családokat kapjunk. Az I. sort meghagyhatjuk (7 felnőtt, 3 gyermek), a II. sort 20-22 egyénre egészítjük ki (12-13 felnőtt, 8-9 gyermek), a III. sort 15 egyénre (9 felnőtt, 6 gyermek). Ezek után egyszerű számítással megállapítható, hogy az 50-60 évre keltezett I. sor egy átlagosan 5 fős család két nemzedékének temetkezése, a 70-80 év alatt kialakult II. sor egy átlagosan 6-8 fős család két és fél-három nemzedékének felel meg, és a III. sor, amely alig két nemzedéken át volt „használatban", egy átlagosan 7-8 fős család temetkezési helye. A temető rendszerének és a honfoglaló magyarok családszerkezetének minden további vizsgálatától eltekintve csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy pl. 70-80 év alatt meghalt 13 egyén semmiképpen nem azonosítható egy 13-15 tagú élő nagycsaláddal, akkor sem, ha (matrilokális nagycsaládot feltételezve) a fiúgyermekek elköltözését figyelembe vesszük, hiszen ezzel szemben a leányokhoz költöző férjek gyarapítják a családot. A gyermek-felnőtt arány kiigazításával kapott család-létszámok viszont pontosan megegyeznek az Árpád-korra becsült átlagos nagyságú családdal, akár az 5, akár a 7 főt fogad39