A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Békéscsaba, 1971)

Pálóczi-Horváth András: X. századi temető a szabadkígyósi tangazdaság homokbányájában

tartam.

08 A vizsgált temetőben az átlagos élettartam értékét nem ismerjük, azonban helyette felhasználhatjuk a kora Árpád-kori halandósági tábla megfelelő adatát: 28,7 év.

50 A továbbiakban ezt a mutatót 30 évre kerekítve használjuk (3. táblázat). 3. táblázat A temető A népesség száma a temető használati ideje nagyságának különböző becslése szerint A. eltemeteti egyének száma 90 115 140 A népesség száma 60 45 58 70 70 39 49 60 80 34 43 53 90 30 38 47 A keltezés és a temető nagyság becslésének közepes megoldásait tekintve 34-60, illetőleg 38-58 főre tehetjük az egy időpontban élő lakosság számát.

60 A táblázatból is látható nagy hibahatárok miatt arra már nincsen lehetőség, hogy a népességet időbeli alakulásában is vizsgáljuk, és meghatározzuk a népességszámot külön a temető megnyitásakor és külön elhagyásakor. A fenti becslés azonban a település nagyságát megfelelően érzékelteti. Ahhoz is támpontot nyújt, hogy az együtt élő családok számát megközelítőleg megállapítsuk. A biológiai szempontból összetett, társadalmi értelemben vett család

01 nagyságát Éry-Kralovánszky után 7 főnek számítva

62 a családok (háztartások) számát 5-8-ra becsülhetjük. Az így kapott adat megegyezik a temető sorainak feltételezhető számával. A soros temetkezés - a temető rendszerének egyetlen felismerhető vonása - egyébként is: az együtt temetettek szorosabb összetartozására utal. Feltételezzük, hogy egy-egy sorba e

gy-e

gy család temetkezett.

63 A temető késői sírjai nem alkotnak külön területi csoportot, egyszerű haj karikák és X. sz. végi tárgyak több sorban is előfordulnak — аг egyes sorokba tehát folyamatosan, a temető egész használati ideje alatt temetkezhettek. Természetesen elképzelhető, hogy a családok osztódása vagy töredék családok összeolvadása miatt voltak a többinél rövidebb vagy hosszabb ideig használt sorok is. A temető kirablása 21 sír, a feltárt sírok 80%-a kirabolt. Ugyanez lehetett a helyzet a temető elpusztult és feltáratlan részén is. A sírrablások kétségtelenül korabeliek, akkor történtek, amikor még jól látszódtak a sírhantok és a sírok jelzései. A sírgödör, illetve a beásás foltját 11 sír esetében figyelhettük meg. Megfigyeléseink nyomán a következő megállapításokat tehetjük. /. Az esetek túlnyomó részében pontosan ráástak a sírra (9 eset). Ebből 5 alkalommal magát a sírgödröt bontották ki (2., 8., 11., 12. és 25. sír); 1 sírnál nagyjából meghagyták a sírgödör eredeti alakját, de kibővítették azt (21. sír); 1 esetben a beásás a sír egyik hosszanti oldalát 34