A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Békéscsaba, 1971)
Pálóczi-Horváth András: X. századi temető a szabadkígyósi tangazdaság homokbányájában
cm 'mélyen; átm : 2,3x2,2; v : 0,15 cm (II. t. 4.). 2. Levél alakú vas nyílcsúcs a sírban összedobált alkarcsontok fölött, 74 cm mélyen; h : 7,5 ; sz :3,0; v : 0,2 cm (II. t. 6.). 3. Vas csiholó töredéke a sír É-i falában, az előbbi nyílcsúccsal egy vonalban, 76 cm mélyen; háromszög metszetű; h : 3,4; sz (középen) : 0,9 cm. (II. t. 7.). 4. A bal combcsont mellett, hegyével К felé vaskés, eredeti helyzetben. Nyéltüskéjéből és hegyéből egy-egy kisebb darab hiányzik: a rozsdásodás pusztíthatta el, amely felületét is nagyon megrongálta; h : 8,6; sz : 1,6; v (fokánál) : 0,4-0,5 cm. Fátok rározsdásodott maradványai fokánál és hegyénél, a farostok hosszában húzódnak (II. t. 5.). 5. Felismerhetetlen vastárgy (nyílcsúcs?) 3 db töredéke a sír D-i falában, a jobb combcsont fejének vonalában, 70 cm mélyen; h : 1,8-1,9; sz : 0,7 cm (II. t. 8.). 6. Vas csikózabla a térdek vonalában a sír szélén, 70 cm mélyen. Csuklójánál eltört, a törésfelületek illeszkednek. A karikák metszete kör, mindkettőből hiányzik egy-egy kisebb darab ; átm : 6,5 ill. 6,2 ; v : 0,8 cm. A száj vasak különböző hosszúságúak, metszetük négyszög: h : 8,7 ill. 7,0; v : 0,8 cm (IL t. 3.). A sírgödör keskeny volta és a lócsontok teljes hiánya arra mutat, hogy lószerszámos temetkezés lehetett. (Az emberi váz részei a bolygatás ellenére nagyrészt megmaradtak, tehát a sírrablás nem jelentette a sír kiürítését a csontoktól.) 7. Koporsókapocs egymáshoz illeszkedő két töredéke, vasból. A lábszárcsontok fölött középen, 70 cm mélységben hosszúkás, enyhén ívelt, négyszög átmetszetű töredék ; h : 6,5 ; sz : 0,7 ; v : 0,5 cm. Az L alakú töredék a jobb bokánál a sír fenekén; hegyesedő, ép ágának h : 3,5; sz:0,8; v : 0,5 cm (II. t. 9.). A honfoglaló magyarok temetőiben általános ovális vagy lekerekített sarkú, téglalap alakú sírgödrök mellett kivételt jelent a láb felé erősen keskenyedő, hegyben végződő forma. 12 A szabadkígyósi sírgödör fejnél levágott csónak alakjával legközelebbi nyelvrokonaink, a manysik és a hantik ősi temetkezésére emlékeztet. A halottat koporsó gyanánt szolgáló, keresztben kettévágott csónakba helyezték, és nyírfaháncsot, deszkát vagy gyakran a csónak másik felét borították rá fedélként. 13 A Kis-Ob folyónál levő Halasz-Pogor (Holtak Szigete) XVIIXVIII. sz.-i, 360 sírós hanti—nyenyec temetőjében a csónak mindig a fej felőli oldalon levágott, sohasem a lábaknál. 1 '' Solymossy Sándor feltételezte, hogy a FelsőTisza-vidék református temetőiben levő csónak alakú, emberarcos régi fejfák az ősi ugor rítus egyetlen megmaradt elemét képeznék: rokonnépeink az ún. második temetés idején, amikor végleg búcsút vesznek az elhunyttól, képmását csónakba téve helyezik el a síron, vagy sírbálványt - csónak alakú fej fát - állítanak fel ott. 15 Az obiugor és a magyar temetési hagyomány ilyen összekapcsolása Solymossy idejében még túl merésznek tűnt. 16 Szűcs Sándor értékes gyűjtőmunkája szolgáltatott a kérdéshez újabb néprajzi adatokat: a régi Sárrét vidékén a csónak alakú fej fákon kívül maga a csónakba temetés szokása is kimutatható, bár az utóbbi nem a falvak temetőiben. 17 Az idős adatközlők rendszerint az őket megelőző nemzedék élményeként beszéltek a pákászok csónakba temetkezéséről. Szűcs Sándor egyik adata sír mellett talált fél hajóról szól 18 , ez közvetlenül az obi-ugor szokásra utal. Arra lehet következtetni, hogy az utolsó ilyen temetkezések a vízszabályozás előtt, a XVIII. sz. végén - XIX. sz. elején történhettek. A maga korában is már különlegességnek számító szokás emlékéhez különböző hiedelmek tapadtak a sírhely körül lezajló titokzatos eseményekről, de ezekben mindig közös motívum a csónak. 19 Az ilyen hiedelmek kialakulását nyilván elősegítette a pákászok társadalmon kívüli, magányos élete, 20 és foglalkozásuk mellett egyben ez is magyarázza, hogy miért éppen az ő körükben maradt meg a csónakba temetkezés szokása. 21 Ma, amikor már régészeti megfigyelések is bizonyítják, hogy honfoglaló őseink halottas szokásai között ugorkori elemek is továbbéltek, 23 16
