A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Békéscsaba, 1971)
Bakay Kornél: A régészeti ropográfia munkálatai Békés megyében 1969-ben
lomát is említik. 22 Gyarmat első említését 1219-ből ismerjük, tehát Árpád-kori eredetű Z! . A régészeti leletanyag is egyértelműen igazolja, hogy Füzesgyarmat helyén már a XI-XIII. században legalább két település létezett (16. és 21, 24. sz. lelőhely, I. t. 6-7.). A XV. századtól az írott források is különbséget tesznek Nagy-Gyarmat és a tőle délkeletre eső Kis-Gyarmat között 24 . (I. t. 8., II. tábla 1-7.) Kis-Gyarmat keleti-északkeleti szomszédja Pázmán, amelynek nevével ugyancsak a XIII. század végén találkozunk első ízben, holott jóval régebb óta létezett, hiszen a felszíni leletanyagban kora-Árpád-kori jellegű edénytöredékek is vannak. Űgy látszik, hogy a 33.. sz. lelőhely a régebbi eredetű település és a 36. sz. lelőhelyen gyűjtött rendkívül sok középkori cserép között (II. t. 15, 17-18, 20-22.) azért nem fordulnak elő korai típusok, mert Pázmánt 1310-ben osztották ketté. 25 Mind Kis- és Nagy-Pázmán folyamatosan lakott volt a XVI. századig. Gyarmattól északnyugatra állottak hajdan a Harang nevű települések, közvetlenül a Sárrét szélén („aqua Naghsaar alio nomine Sar Rethe" 1480 26 ). A 12. sz. lelőhelyet máig is Kis-Harang dűlőnek nevezik, a falu helyén azonban elég kevés felszíni anyagot találtunk. Ennek nyilván az az oka, hogy ezek a földek ma is egyéni gazdáké és csak lóekével szántanak. Sokkal több leletanyag jelezte az egykori NagyHarang vagy Külső-Harang falu helyét (10. és 11. sz. lelőhely). Itt azzal az érdekes jelenséggel találkoztunk, hogy a két lelőhely közötti csermely északi oldalán (10. sz. lelőhely) csak Árpádkori, a déli nagyobb partoldalon pedig (11. sz. lelőhely) csak későközépkori leletek fordultak elő. Az írott forrásokban tehát ez a falu is viszonylag későn tűnik csak fel. Gyarmattól nyugatra feküdt Cséfán vagy Csépán falva (B. sz. lelőhely). A felszínen gyűjtött leletanyag zöme XV-XVI. századi (I. t. 9-14.) s ez érthető is, hiszen ekkoriban lett népes hely. Egykori gazdaságára a szépen díszített kályhacsempék is utalnak (I. t. 12.). 1598-ban égették fel a törökök a többi környékbeli faluhoz hasonlóan. 27 IV. 3. A földmunkák során felszínre került régészeti leletanyag azonban - még a legszerencsésebb esetekben is - csak tájékoztató jellegű adatokat szolgáltathat. A különböző régészeti kultúrákhoz tartozó lelőhelyek száma jelentősen megnövekszik, ez azonban kétségtelenül csak az első lépés. További adatokat csak a régészeti ásatásoktól várhatunk. A. Füzesgyarmat régészeti lelőhelyeinek bemutatásakor a 28. sz. lelőhelynél utaltunk a felszínen gyűjtött edénytöredékek és emberi csontok nagyobb mennyiségére. Indokoltnak látszott tehát, hogy feltárjuk az objektum egy részét. A szondázó ásatást Patek Erzsébet, a Régészeti Intézet munkatársa végezte. Világossá vált, hogy ezen a helyen a későbronzkorban illetőleg a korai vaskorban nagyobb település állott (gávai kultúra), az embercsontok azonban más nép temetkezéseiből származnak. Felszínre került ugyanis egy szarmata sír is (5. kép), amelyet a mellékletek alapján az i. u. III. századra keltezett Patek Erzsébet. B. Az ősrégészeti irodalomban régóta számon tartott lelőhely Szeghalom-Kovács-halom 28 , ahol több mint félévszázaddal ezelőtt ásatásokat is végzett a Sárrét neves kutatója, Szeghalmy Gyula. Ásatási jelentésében egy nagy őskori telepről és temetőről, valamint avar és honfoglaló magyar sírokról számolt be. 29 A kulcsfontosságú lelőhely egy részének feltárását feltétlenül szükségesnek tartottuk. Az ásatás vezetésem alatt folyt, fő munkatársam Horváth László segédmuzeológus volt. Az egykori Sebes-Körös által közrefogott Kovács-domb hatalmas teli-település, a domb tetején 4 m vastag kultúrrétegekkel (6/a. kép). Az újkőkor több kul140
