A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Békéscsaba, 1971)

Pálóczi-Horváth András: X. századi temető a szabadkígyósi tangazdaság homokbányájában

A helyszínen megállapíthattuk, hogy az ásatás előtt mintegy 8-10 sír pusztult el, ezek közül az egyik lovastemetkezés volt.

1 Néhány sír, köztük a lovassír helyét hozzávetőlegesen be tudtuk jelölni a térképen a homokbánya partfalában mutatkozó nyomok és a szemtanúk útbaigazítása alapján. Az 1. sír vázcsontjait és koponyáját megtaláltuk. A négyszögletes bányagödör nyugati és déli fala mentén végzett ásatással meghatároztuk az 1. sz. sír pontos helyét és további 3 sírt tártunk fel (2-4. sz. sírok). 1965 augusztusában Pálvölgyi Lajos, a Mezőgazdasági Technikum tanára újabb leleteket jelentett be a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumnak. A lelőhelyet felkeresve megtudtuk, hogy 1964 őszén találták az utolsó leletet, egy - az elbeszélés szerint - bolygatatlan lovassírt. A homokbánya 1962 és 1965 között észak és északkelet felé terjeszkedett, a homokkitermelés során kb. 15 sírt pusztíthattak el, bár Kasznár András brigádvezető, aki gyakran jelen volt a homokbányászásnál, csak 8 sírra emlékezett. 1965. szeptember 20-27. között végeztük a második leletmentő ásatást, a Munkácsy Mihály Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum megbízásából. 21 újabb sírt (5-25. sz. sírok) tártunk fel a homokbánya északi, keleti és déli oldalán kijelölt szelvénysorban. Az ásatással nem értük el a temető széleit, csupán ideiglenesen biztosítottuk szelvényeinkkel a legveszélyeztetettebb oldalakon a feltáratlan területet (1. a térképmellékletet). 1968 áprilisában Bálint Csanád a Pál ligeti táblában folytatott ásatása idején megtekintette a lelőhelyet. A homokbánya dél felé terjeszkedett, és a helybeliek elbeszélése szerint további sírokat bolygattak meg. Bálint Csanád 4 sír helyét figyelte meg: környékükön kidobott ember- és lócsontok hevertek. Egyik helyen bordás talpú kengyel töredékeit találta. A homokbánya nyugati falának déli végében függőlegesen lefelé haladó beásás nyomát észlelte. A feltáráshoz végzett rábontás közben két újabb sír került elő: a 26-27. sz. sír (Bálint Cs. akkori számozása szerint az I—II. sz. sír). A temető további kutatását a körülmények számunkra nem tették lehetővé. Bár várhatók még sírok, különösen a keleti oldalon, az így csupán töredékesen ismert temetőt mégis szükségesnek tartjuk közreadni, hogy honfoglalás kori kutatásunk elől ezek az adatok se maradjanak elzárva. Reméljük, hogy a temető néhány érdekes jellegzetessége gazdagítani fogja a honfoglaló magyar népről kialakult ismereteinket.

2 A sírok leírása 1. sír. A homokbányászás során elpusztult, csak a sírgödör Ny-i végének szélét lehetett megfigyelni. A sírgödör mélysége: kb. 115 cm; tájolása: Ny-K, valószínűleg kissé eltért É felé. Nő csontváza; életkor: 25-30 év. Utólagos bemondás szerint enyhe ülő tartásban, nyújtott lábakkal feküdt a sírban, vagyis valószínű, hogy koponyáját, esetleg felső testét alápolcolták. Mellékletek: 1. Az „orr alatt" egyszerű, nyitott bronz bajkarikát találtak. Egyik vége hegyes, másik egyenesen levágott; átm.: 3,5x3,2; v : 0,25 cm (I. t. 7.). 2. A nyaktáfékon 6 db bronz csüngős veret, &z egyiknek csak csüngő része került a múzeumba. A kerek veretek hátlapján szélükhöz forrasztott két fül szolgált a felerősítésre. Teljes h : 4,9; kerek veret átm : 1,5; m : 0,6; csüngő h : 3,0; sz : 1,8 cm (I. t. 1-6.). A honfoglalás kori női viseletben csüngős veretek díszíthetik az övet, a süveget, a pártát vagy az ingnyakat.

3 Itt az utóbbi díszb téséről lehet szó, és a veretek száma teljesnek látszik.

4 3. A jobb alkaron pödrött végű bronz karperec; átm : 7,5x6,9 cm. Ovális keresztmetszetének átm : 0,40x0,25 cm 8